Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: A zsidótörvények végrehajtása a Kaposvári Népbíróság periratainak tükrében
Egy somogyszobi csendőrőrmestert a zsidó családok összegyűjtése és értékeik elkobzása során tanúsított túlzó, brutális eljárása miatt ítélt el a Kaposvári Népbíróság. A szárnyparancsnokság az akció végrehajtásra kiadott utasításban felsorolta, mely értéktárgyakat kell az érintettektől elvenni, akár személymotozás útján, amely azt is engedélyezte, hogy a nőkkel szembeni motozást maguk a csendőrök foganatosíthassák. A vádlott és járőrtársa, valamint a két bizalmi személy megérkezésükkor még ágyban találták a sértettet és családját, akiknek az ő jelenlétükben kellett felöltözniük. Ezután a terhelt utasítására a sértett feleségének és húgának újra teljesen meztelenre kellett vetkőzniük, amely során a tanúként kirendelt két levente is elfordította a tekintetét. A vádlottnak mint csendőrnek - olvashatjuk az ítélet indokolásában - nagyon jól kellett ismernie a büntető perrendtartás XII. fejezetében foglalt törvényes rendelkezéseket, különösen pedig azt, hogy mind a házkutatást, mind a személymotozást a legnagyobb kímélettel kell foganatosítani, illetőleg azt is, hogy nők megmotozására és az eljárásnál tanúként való közreműködésre csak nők alkalmazhatók, illetve, hogy a motozás az egyénen lévő ruhák átvizsgálására terjed csupán ki. A vádlottnak tudnia kellett azt, hogy feletteseinek utasításai a fenti rendelkezésekbe ütköznek, következésképpen azok rá nem kötelezőek, és végül azt is, hogy tisztességes nők nyilvános le- vetkőztetése nemcsak a női szeméremérzetnek, hanem az emberi méltóságnak is olyan mély megalázása, amely a legnagyobb és esetleg az egész életre kiható lelki kínok kiváltására alkalmas.38 A büntetés kiszabásánál ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe a népbíróság, hogy a vádlottat a parancs feltétlen teljesítésére nevelték, ebből kifolyólag nem bírt azzal a kritikai képességgel, amely a fajgyűlölet atmoszférájában, a konkrét esetben e humanizmus irányába motiválhatta volna.39 Akadt olyan eset is, amikor a megyei napilapok híranyagáért felelős, túlbuzgó cenzor került a vádlottak padjára, aki ellen az egyik vádpont az volt, hogy egy elhunyt zsidó munkaszolgálatos emlékét és hozzátartozóinak kegyeleti jogát sértette meg. Az erre vonatkozó tényállás rövid, de annál sokkolóbb, mindamellett, hogy jól érzékelteti a vizsgált korszakban széles körben uralkodó, zsidósággal kapcsolatos közfelfogást is. Az említett család a fronton fiatalon elesett hozzátartozójának kívánt emléket állítani egy gyászjelentés közzétételével az Uj-Somogyban, amelyben többek között az is szerepelt volna, hogy a haza védelme során vesztette életét. A vádlott ezt a sort kihúzta és mellé a következő megjegyzést írta: „zsidónak nincs hazája”.40 Gyenesei József_______________________________________________________________________________ 130
