Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950

A szövetségeseknek a büntetőjogi felelősségre vonással kapcsolatos álláspontját szemléletesen világítja meg Robert H. Jackson, az Amerikai Egyesült Államoknak a tengelyhatalmak háborús bűnöseinek üldözését irányító főmegbízottja/főügyésze, aki memorandumában rögzítette azokat az alapvonásokat, amelyek e speciális bűncselekményi kategóriáknál irányadóak. Mint írta, „mindért eljárás nélkül egyszerűen kivégezhetnénk őket”, de a győztesek általánosan elfogadott értékrendje szerint szükséges a „bűnösségük határozott és pártatlan eszközök útján történt megállapítása”, a vádlottak „ártatlanságának vagy vétkességének megállapítása olyan tárgyalás során, amely szenvedélymentes lesz”. A felelősségre vonás körét illetően leszögezte, hogy vád alá kerülnek mindazok, akik az ország kormányzásában, haderejében, gazdasági életében hatalommal rendelkeztek, és „akik minden civilizált mértékkel mérve bebizonyíthatóan közönséges bűnösök”."

Ezen elvek mentén történt Londonban 1945. augusztus 8-án a háborús főbűnösök megbüntetéséről szóló egyezmény megkötése, s a felettük ítélkezni jogosult Nemzetközi Katonai Törvényszék szervezeti és hatásköri szabályzatának (Charter) megalkotása. E statútum 7. cikke három kört határozott meg a felelősségre vonás alapjaként: a béke elleni, a háborús és az emberiesség elleni bűncselekményeket. Béke elleninek minősült az agresz- szív vagy a nemzetközi egyezmények megsértésével kezdeményezett háború megszervezése, előkészítése, kirobbantása és viselése, háborús bűncselekmények voltak a háború törvényeinek és szokásainak megsértései, így a megszállt terület polgári lakosságának legyilkolása, kínzása, elhurcolása, hadifoglyok, túszok kínzása, megölése, a tulajdon elrablása, települések céltalan rombolása, a katonai szükségesség által nem indokolt pusztítások, míg emberiesség elleninek számítottak a háború kitörése előtt vagy alatt a polgári lakosság elleni erőszak, a kegyetlenkedések, üldözésük politikai, faji vagy vallási okokból, függetlenül attól, hogy az adott állam jogrendszere engedélyezett-e ilyet. A 14. és a 27. cikkek szerint a bizonyítás felvételéről és a kiszabandó büntetés mértékéről a Törvényszék belátása szerint szabadon döntött.12

Magyarországot, mint a II. világháború egyik vesztes államát, kötötték a győztesek rendelkezései a felelősségre vonásokat illetően. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány által Moszkvában 1945. január 20-án megkötött fegyverszüneti egyezmény 14. pontja írta elő, hogy „közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásában és az ítélkezésben e személyek felett”.

9