Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Rigó Róbert: A Kecskeméti Népbíróság a helyi hatalmi küzdelmekben és szerepe az elitváltásban
a városban. Ennek ellenére a különféle dokumentumokban rendszerint arra hivatkoztak az MKP politikájának támogatói, hogy a közvélemény igényli, sőt várja a szigorú ítéleteket. Rigó Róbert __________________________________________________________________________________ E litváltás és népbíróság Kecskeméten A magyar társadalom közel száz éves polgári fejlődésébe 1944-45 folyamán többször avatkoztak be drasztikusan adminisztratív, hatalmi eszközökkel. Erre korábban csak rövid ideig volt példa, 1919-ben. Az erőszakos beavatkozás modellé vált 1944-ben, ami később többször is megismétlődött. Az elitválások ekkor nem csak pozícióváltásokat jelentettek, hanem a tulajdonviszonyok radikális átalakítását, az emberek ellehetetlenítését, meghurcolását is. 1938-ig Kecskeméten a helyi elit viszonylag szervesen fejlődött. Az addigi „nyugalmasabb” időszakokban a tudás, az iskolai végzettség, a rátermettség, a család presztízse, a vagyoni helyzet volt meghatározó abból a szempontból, hogy az egyén olyan elitpozíciókba kerüljön, ami hatalmat biztosít a számára. A kecskeméti elittagok rendszerint helyben vagy a környékben születtek, magas iskolai végzettséggel (főként a helyi jogakadémián szereztek diplomát), saját házzal vagy belvárosi lakással, termőfölddel, rendszerint szőlővel és gyümölcsössel is rendelkeztek. Az elittagok számára generációs élmény volt az első világháborús frontszolgálat, ahol általában tiszti rangban szolgáltak, majd a Tanácsköztársaság rendszerével való szembefordulás. Az elittagok a város legnagyobb időfizetői közé tartoztak, amit jól jövedelmező gazdasági vállalkozásuknak, vagy szabadpályás értelmiségi foglakozásuknak köszönhettek (Id. 1. táblázat 4. és 5. oszlopának adatait). Rendszerint tagjai lettek a város törvényhatósági bizottságának, majd különféle egyházi, társadalmi szervezetekben töltöttek be vezető tisztségeket, így multipozicionális elittagokká váltak. A korabeli elitben jelentős súllyal szerepeltek a zsidók is, 1938-ban a város 25 legtöbb adót fizető polgárából 16 fő, nagyjából a kétharmaduk volt zsidó. Ok elsősorban gyümölcskereskedők voltak, illetve értelmiségiek (orvosok, ügyvédek).38 A két elitcsoport nem különült el élesen egymástól. Az első nagyarányú változás a helyi elitben 1944-ben a zsidók jogfosztásával, majd deportálásával következett be. A helyi zsidók javainak zár alá vételét és gettóba kényszerítését követően megindult a versenyfutás ingatlanaikért, üzleteikért és ingóságaikért. A zsidók kifosztása ekkor jogilag szabályozott és hatóságilag felügyelt keretek között történt. Kisajátították a zsidók üzleteit, 110
