Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Rigó Róbert: A Kecskeméti Népbíróság a helyi hatalmi küzdelmekben és szerepe az elitváltásban

A népbíróságok és a népügyészségek felállításával párhuzamosan a politikai rendőrség szervezését is megkezdték. A népügyészségek, a népbíróságok és a politikai rendőrség szorosan együttműködtek a háborús és népellenes bűnösök felkutatásában és felelősségre vonásában. Véleményem szerint, ezen szervek és a helyi nemzeti bizottság meghatározó szerepet játszottak a helyi hatalmi és társadalmi viszonyok 1945-ös gyors átalakításában. Éppen ezért a népbíróságok vizsgálata során ki kell térnünk ezen szervek működési sajátosságaira és befolyásolási törekvéseire is.

1945 elejétől az újonnan berendezkedő politikai hatalom különféle adminisztratív eszközökkel igyekezett beavatkozni a Horthy-korszakban kialakult társadalmi-gazdasági viszonyokba. Sorra jelentek meg különféle „elszámoltató” szervezetek ennek érdekében. 1945 elejétől felállították az igazolóbizottságokat, amelyek az állami alkalmazottak lecserélésében és kontraszelektálásában játszottak szerepet. Mivel ennek eredményével a munkáspártok elégedetlenek voltak, 1946-ban a B-listázással igyekeztek kiszorítani a közszolgálat különféle területeiről a „régi rendszer” híveinek vélt tisztviselőket. Véleményem szerint, 1945 első felében Kecskeméten a népbíróság szerepe elsősorban az volt, hogy a korábbi elit reprezentánsait kirakatperekben meghurcolják. A perekről részletesen tájékoztatott a korabeli sajtó. Ezek az „elszámoltató” szervek sajátos összetételüknek köszönhetően mindvégig az MKP irányítási törekvései és dominanciája mellett működtek. Ezekbe a mások sorsáról döntő szervekbe a nemzeti bizottság instrukciói alapján a pártok delegálták a tagokat. A nemzeti bizottságnak az MNFF-et alapító pártok voltak a tagjai. A helyi nemzeti bizottság bal oldalát a Magyar Kommunista Párt (MKP) irányította, velük szorosan együttműködtek a Szociáldemokrata Párt (SZDP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP) és a Szabad Szakszervezetek képviselői, míg a másik oldalon rendszerint a Független Kisgazdapárt (FKgP) és a Polgári Demokrata Párt (PDP) tagjai helyezkedtek el. Tehát a nemzeti bizottságban már 1945 elejétől sikerült biztosítani az MKP számára a többséget a vitás kérdésekben a szavazatok rendszerint négy-kettő arányban oszlottak meg. Mivel a nemzeti bizottságban helyet foglaló pártok delegálták a tagokat az igazolóbizottságokba, a B-listázó bizottságba és a népbírósági tanácsokba a népbírákat, a baloldal delegáltjai ezekben mindvégig többségben voltak, így az MKP nyomást tudott gyakorolni e szervek működésére és rendszerint képes volt akaratát érvényre juttatni. Az 1945-ös és az 1947-es választáson is az ország összes törvényhatósági jogú városa közül itt, Kecskeméten utasították el leginkább a baloldali pártokat és kaptak legtöbb szavazatot, háromnegyedes többséget a polgári demokrácia és a magántulajdon alapján álló pártok.7

101