Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Blazovich László: AZ EURÓPAI VÁROSTÖRTÉNETI HISTORIOGRÁFIA VÁZLATA
Bücher vezette be a városok demográfiai és társadalmi helyzetére vonatkozó statisztikai megfigyeléseket, és kifejlesztett egy olyan elméletet, amely nyomán egy meghatározott időszakra nézve az egyes házi gazdaságok és a város gazdasága közötti összefüggéseket vizsgálta, egyúttal elemezte a város és vidéke árukínálatának cseréjét a helyi piacon úgy, hogy ebbe az áruforgalomba nem illesztette be a hivatásos kereskedők tevékenységét. Az említett árucserét alapul véve mind a német, mind a déli (latin) országokra nézve megállapította, hogy sűrű városhálózattal rendelkeztek. Bücher tehát a városok piackörzetéről szóló elmélet alapjait fektette le.22 Sombart a városok kialakulásának olyan elméletet vázolta fel, amely során különbséget tett az elsődleges és másodlagos városalapítók között. Szerinte az elsők képesek voltak arra, hogy a várost környező vidék feleslegét a városba hozzák, a másodlagosak, nevezetesen az iparosok és kiskereskedők pedig szolgáltatásaikért, amelyeket teljesítettek, fizetséget kaptak. Tehát a nagykereskedőket tekintette elsődleges városalapítóknak, akik elegendő tőkével rendelkeztek ahhoz, hogy azt a kereskedelembe fektessék. A középkori kiskereskedőket pedig úgy szemlélte, mint éhenkórászokat, piaclátogatókat, teherhordókat és házalókat, akik tevékenységüket a kézművesekhez hasonlóan tőkeerő és nyereségvágy nélkül űzték, és csak később részesedtek a tőkéből, amelyet korábban a városalapítók a földjáradék felszaporodása által gyűjtöttek össze és halmoztak fel.23 Az efféle elméleti elgondolásokkal Pirenn fordult szembe. Felhívta a figyelmet a távolsági kereskedők, akiktől a kézművesek a kezdetektől fogva függtek, 10. század óta felemelkedő új rendjére, valamint a piacok és a városok jelentőségének növekedésében játszott szerepükre. A kialakuló középkori várost úgy határozta meg, mint a folyamatos távolsági kereskedelem központját, és ezzel döntő lépést tett abban az irányban, hogy a régi városok kialakulására vonatkozó alkotmányjogi eredetű elméleteket meghaladja. Az alkotmányjogi kérdéseket következetesen a gazdasági és társadalmi szempontoknak rendelte alá, és közöttük ok-okozati összefüggést látott, továbbá úgy vélte, hogy egész Európában a nemzeti jogrendszerektől függetlenül érvényesültek az említett szempontok.24 Ez a felfogás hamarosan ismert lett, és elfogadták a tudóstársak. Az elmélet elterjedését az is elősegítette, hogy a nagyvárosok és a munkásosztály megoldásra váró kérdései olyan távol álltak már a történeti időktől, hogy a historizáló történetírás, mint politikai érv kimúlt, és a középkori város történetének kutatása teljesen a szaktudományok terrénuma lett. Ma már láthatjuk, hogy a városi szabadságra és önigazgatásra törekvés mellett még milyen sok más motívum játszott szerepet a városok keletkezésénél, és azok esetről esetre különös módon keveredtek. így tanulmányozhatjuk a különböző várostípusokat, egymástól megkülönböztetve őket, és így tudjuk megérteni a város 22 Karl BÜCHER: Die Bevölkerung von Frankfurt am Main im XIV. und XV. Jahrhundert I. Year. 1886. Uő. Die Entstehung der Volkswirtschaft. Tübingen. 1926. 23 Werner SOMBART: Der moderne Kapitalismus. I. Die Vorkapitalistische Wirtschaft. Leipzig, 1902. Kiegészítve és átdolgozva, 1916. 1928. 24 Henry PIRENNE: L’ origine des constitutions urbaines au Moyen Age. In: Revue Historique 53. 1893. 52-83. o. 57. 1895. 57-98., 293-327. o. 154
