Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Blazovich László: AZ EURÓPAI VÁROSTÖRTÉNETI HISTORIOGRÁFIA VÁZLATA
fogalmát mint történeti fogalmat, ami azt jelenti, hogy a különböző korszakokban és országokban mindig a saját feltételrendszerükben kell értelmezni és a történelmi változásoknak megfelelően alakítani azt. Ezzel már Pirenn számára új kontinuitás problémák kerültek elő, mint például a késő ókori városok továbbélése a kora középkorban, amelyek mind települések rendszerint fennmaradtak, ha a római kori városi jogi kereteiket (városalkotmányukat) el is vesztették. Weber egy halála után megjelent tanulmányában kifejtette, hogy a tudomány a politikai-igazgatási városfogalmon kívül, amely a kutatást a 19. században meghatározta, a város gazdasági fogalmát is mint településformát tekintette. O pedig hangsúlyozta, hogy a Nyugat csak egy városfogalmat ismert, a rentabilitás érdekében a kapitalista munkaszervezésre történt egyesülést a politikai szabadsággal, mint a kapitalizmushoz tartozó jogi formával.25 Később Stoob és Haase végérvényesen tisztázták, hogy a városfogalom sokféle történelmi ismertetőjegyből formálódott ki.26 A városi életmód és az épített környezet összefüggéseire először Meier hívta fel a figyelmet.27 Erre a megfigyelésre épült az a törekvés, hogy a városfejlődés és a város típusainak összefüggéseit térképeken, városatlaszokon mutassák be, amelyet ma az 1955-ben alakult Nemzetközi Várostörténeti Bizottság koordinál. A munkálatokba Szende Katalin fáradozása nyomán Magyarország is bekapcsolódott. Eddig két atlasz látott napvilágot: Sopron28 és Sátoraljaújhely.29 Ugyancsak gyümölcsözőnek bizonyult a központi helyek fogalmának bevezetése a városról és vidékéről kialakult vitában, amely a földrajztudós Christaller30 és Mitterauer31 (1971) nevéhez fűződik. Nézetük szerint a centrális helyek a településhálón hierarchikus térbeli rendet képeznek. Major Jenő,32 majd Kubinyi András33 bizonyította az elmélet helyességét hazai vonatkozásban. Minthogy a koldulórendek és az egyetemek születése óta a szellemi élet súlypontja a kolostorokból a középkori városokba helyeződött át, ami előmozdította, hogy az összes társadalom- és művelődéstörténeti jelenség a várostörténeti kutatás 25 Max WEBER: Die Stadt. In: Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik. 47. 1921. 621— 772. o. 26 Heinz STOOB: Forschungen zum Städtewesen in Europa. Köln-Wien, 1970. Carl HAASE: Stadtbegriff und Stadtentstehungsschichten in Westfalen. Westfälische Forschungen. Mitteilungen des Provinzialinstituts für westfälische Landes und Volkskunde II. 1958, 16-32. o. 27 Paul Jonas MEIER: Der Grundriß der deutschen Stadt des Mittelalters in seiner Bedeutung als geschichtliche Quelle. In: Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der Geschichts- und Altertum Vereine. Berlin. 57. 1909. 105-121. o. 62. 1914. 222-242. o. 28 Sopron. Magyar Várostörténeti Atlasz 1. Összeállította: Jankó Ferenc, Kücsán József, Szende Katalin, Dávid Ferenc, Goda Károly és Kiss Melinda Közreműködésével. Sopron, 2010. 29 Sátoraljaújhely Magyar Várostörténeti Atlasz 2. Összeállította: Tringli István. Sátoraljaújhely, 2012. 30 Walter CHRISTALLER: Die Zentraler Orte in Süd-Deutschland. Jena,1933. 31 Michael MITTERAUER: Das problem der zentralen Orte als sozial- und wirtschaftshistorische Forschungasgabe. In: Vierteljahresschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 58. 1971. 433- 467. o. 32 MAJOR Jenő: A magyar városhálózatról. In: Településtudományi Közlemények 16. (1964-65.) 33 KUBINYI András: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. In: Dél-Alföldi Évszázadok 14. Szeged, 2000. 155
