Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Blazovich László: AZ EURÓPAI VÁROSTÖRTÉNETI HISTORIOGRÁFIA VÁZLATA
Angliában és Franciaországban, ahol a hűbéri monarchiák rendi monarchiákkal való felváltásának ideje egybe esett a városok fellépésével kiváltságaik megszerzéséért, a város a 14. század kezdete óta mint adóterheket viselő, valamint hadi, azon belül fegyveres kötelezettséget vállaló község jelent meg a történelem színpadán, amelynek fejében képviselőket küldhetett a rendi gyűlésekre, továbbá megállapodhattak a királlyal adófizetési feltételeikben. Előbb Thierry, majd Luchaire igyekeztek13 bizonyítani, hogy a királyok a község (kommuna) privilégiumok nyújtásával a városokat a hűbéri láncolatba kívánták betagolni, és a városi adó nem más, mint hűbéri adó, éppen úgy, mint a nemesi vazallusok szolgálatai, amelyeket a hübéruruk- nak nyújtottak. A hűbérjog révén pedig a király éppen úgy rendelkezhetett velük, mint vazallusaival. Az említett szerzők szerint ilyen módon kerültek be a városok az időközben rendekké szerveződött egykori hűbéresekkel a rendi gyűlésekbe. Mindenesetre, ez az elmélet nem hatott meggyőzően. A felfogással szemben Stephenson bizonyította, hogy mind a katonai szolgálat és adókötelezettség, mind a polgárok velük kapcsolatos egyetértési joga a tartományi szabadságjogokon nyugodott, valamint ezeket a terheket már a 13. században a szokásjog által rögzítették, és tőlük néhány város a privilégium levelében már részben vagy egészben megszabadult, továbbá a fenti terhek mértékének a kialakult szokásjog határt szabott. Akkor azonban, ha a rendi gyűlésen a király az ország nehéz helyzetét bizonyítani tudta, jogosult volt rendkívüli adót követelni a városoktól, és kötelezhette őket, hogy megszavazzák azt.14 A városok (a község) szabadságán mást értettek Franciaországban és Angliában, mint Itáliában és a Német Birodalomban, ugyanis amíg az utóbbiakban a bíráskodás jogának birtoklását, valamint a törvénykezés formálását, és a benne való részvételt, addig az előbb említett két országban azt tartották fontosnak, hogy az állami adót maguk szedjék be, és a királynak általányként egy összegben fizessék be. A városi képviselet fentiekből következő kérdéseit tovább fejtegették Post, Petit- Dutaillis és Procter.15 Másként állt a helyzet a Német Birodalomban, amely csak 1180-ban alakult hűbéri monarchiává, és a királyi hatalom meggyengülésével a 13. században jött létre a birodalmi rendi gyűlés. Ezért kísérelhette meg Nitzsch, hogy a városi alkotmányt a földesúri uradalmak rendjéből és azok jobbágyi rendű községeinek jogrendjéből vezesse le.16 Majd mutathatott rá már Maurer arra, hogy a 12. században a nagy 13 Augustin THIERRY: Recueil des monuments inédits de Thistorie du Tiers Etat. Paris, 1850.; Achille Luchaire: Les communes franfaises. Paris, 1890. 14 Carl STEPHENSON: Les aides des villes franfaises aux X11-XIII. s Moyen Age 33. 1922. 274- 328. o. 15 Gaines POST: Plena potestas and Consent in Medieval Assemblies. Traditio I. 1943. 355-408. o.; Charles PETIT-DUTAILL1S: Les communes franyaises. Paris. 1947.; Evelyn S. PROCTER: The Tovns of Leon and Castille as Suitors before the King’s Court int ha 13. cent. In: English Historical Review 74. 1959. 1-22. o. 16 Karl Wilhelm NITZSCH: Ministerialität und Bürgertum im 11. und 12. Jahrhundert. Leripzig, 1859. 152
