Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)

Blazovich László: AZ EURÓPAI VÁROSTÖRTÉNETI HISTORIOGRÁFIA VÁZLATA

Adam Smith a közgazdász szemével a várost úgy fogta föl, mint tartós és állandó piacot. Úgy tekintette ugyanis, hogy a körülötte lévő vidéken a feudális urak csak földbirtokokkal és megművelésükre munkaerővel rendelkeztek, amely munkaerő hasznos javakat állított elő, ám később szükségesnek bizonyult ezek cseréje. Szerinte a királyok azt tételezték fel, hogy a városi béke és szabadság megteremtésével a városi polgárok tőkéjükkel a terményeket és a termékeket felvásárolják, majd a város(ok) piacán áruba bocsátják, aminek következtében a magántulajdonnak és az államnak (város) új formája jelenik meg. A királyok pedig céh privilégiumokkal újabb és újabb előjogokat biztosítottak a polgárok számára.3

Herder összekapcsolta a városi lét kezdeteit a keresztes hadjáratok által kialakuló szabad kereskedelem eszméjével, és úgy határozta meg a várost mint a kultúrának, és a szorgalom műhelyeinek (az iparnak), valamint a jobb államháztartás kezdeteinek az állandó helyét, így hasonlította őket a keresztes hadak táboraihoz. A városi alkotmányok szerinte első megnyilvánulásai egy közös lelkiségnek, a városszövetségek pedig előképei az egységes kereskedelemmel rendelkező államnak. Herder ez esetben feltehetően az egy államon belül megszervezendő egységes belső piacra gondolt.4

Ernst Pitz véleménye szerint, mivel a francia forradalom idején a feudalizmus megszüntetésével együtt az összes városi- és céhprivilégiumot eltörölték, ugyanakkor a 19. század közepéig terjedő időben az egyes országokban az új alkotmányok és törvények megalkotása került napirendre, ezért Nyugat- és Közép-Európában a tudósok az egykori város privilégiumoknak, mint előképeknek a tanulmányozását vélték fontosnak. A város fogalma alatt a várost kizárólag mint községet értelmezték, és a rá vonatkozó törvényekkel, valamint szabályokkal foglalkoztak.5 Nem véletlen tehát, hogy a 19. század második felében megindult magyarországi városkutatás ezen a nyomon haladt, és mások mellett akár Salamon Ferenc Buda-Pest története című müvét, akár Ortvay Tivadar Pozsonyról készített monográfiáját, vagy Jakab Elek Kolozsvár történetét bemutató munkáját nézzük, mindegyik e fent említett nyugati mintákat követve haladt. A jogtörténészek közül a témakörben Wenzel Gusztáv és Király János műveit említhetjük meg.6 Az említett szerzők munkásságukkal hosszú ideig nyomot hagytak a magyar várostörténet íráson.

Guizot azt fejtegette, hogy a harmadik rend a 12. századi polgárságból fejlődött ki, a harmadik alkotója volt a feudális rendnek, amely céljaként tűzte ki azt, hogy megszabaduljon a nemesség, elsősorban a főnemesség elnyomásától, ugyanis a kommunák eredményes küzdelme után egyrészt megszabadultak uraiktól, másrészt

3 Adam SMITH: An Inquiry into the nature and causes of the wealth of nations. 1776. Magyar fordítása: Nemzetek gazdagsága: e gazdagság természetének és okainak vizsgálata. Bp., 1992.

4 Johann GOTTFRIED HERDER: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit. Leipzig. 1812. Magyar fordítása: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások. Ford.: Imre Katalin, Rozsnyai Ervin, előszó Rathmann János. Bp., 1978.

5 Ernst PITZ 2169-2170. o.

6 SALAMON Ferenc: Buda-Pest története I—III. Bp., 1878-1885. Ortvay Tivadar: Pozsony város története I—IV. Pozsony, 1878-1912. Jakab Elek: Kolozsvár története. Buda, 1870 és uö. Oklevéltár Kolozsvár történetéhez. Bp., 1888. Wenzel Gusztáv: Magyarország városai és városjogai. Bp., 1877. Király János: Pozsony város joga a középkorban. Bp., 1894.

150