Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Ö. Kovács József: MINDENNAPOK TÖRTÉNETE ÉS EGY MAGYAR-NÉMET JELENKORTÖRTÉNETI ÖSSZEHASONLÍTÁS KÉRDÉSEI
A fentiek tükrében az 1940-es és az 1960-as évek közötti vidéki társadalom átalakításának és átalakulásának egyik jellemző tendenciája a proletarizáció volt. Ennek a megállapításnak a kifejtése további jelentős kutatási feladat a „szocializmus” kori történetírásban. Mindazonáltal azt is hangsúlyozom, hogy a későbbi időszakot, az 1960-as és 1970-es éveket ennél jóval differenciáltabban kell tárgyalni. Az akkori folyamatokat sokkal inkább „felemás” modernizációként lehet értelmezni. A proletarizáció fogalmának elsősorban a tulajdonvesztés (legyen az ingatlan vagy más jogbirtoklási forma) miatt bekövetkezett fizikai és pszichikai ellehetetlenülésre vonatkozó jelentését emelem ki.39 A pártállami kényszer által okozott, hátrányos helyzetben kialakult új viselkedési szabályok, még pontosabban túlélési stratégiák valóban „új embertípust”, emberi kapcsolatokat alakítottak ki, azonban lényegében nem az eredeti ideológiai szándékoknak megfelelőt. Korjelzőnek tekinthető az, hogy ezt a proletarizációs folyamatot is elfedte, hivatalosan leplezte a „szocialista” jelző. Minden bizonnyal nagyon sok lokális és regionális elemzésnek kell még megszületnie ahhoz, hogy megértsük annak az új tapasztalatnak jelentőségét, amely a viszonylag zárt paraszti természet-, ember- és társadalomfelfogás hagyományai és a kommunista hatalmi gyakorlat szembenállásában és egymás mellett élésében kialakult. Ennek csupán érzékeltetéséül említem meg a Fél Edit ési Hofer Tamás klasszikus leírásaiban olvasható takarékos mindennapi tevékenységformákat, az eszköz- használat világából pedig az életkorok és nemek szerint készített kapák nagyságát, ezek „személyes rendjét”.40 Ezt a rendet megteremtő és a szerint alakuló normatív világ, az egyéni és közösségi életet ellenőrző erkölcsfelfogástól lényegében idegen volt a „népi demokratikus” berendezkedés. Történeti léptékkel mérve az is látható, hogy Magyarországon a kollektivizálással az abban résztvevők többsége az 1960-as évekig rosszabb jövedelmi viszonyok között élt.41 Ebben a tekintetben az NDK-ban sem állt be jelentős változás, hiszen a háborús veszteségek és állandó ellátási, megélhetési gondok jellemezték ezeket az évtizedeket.42 Természetesen az előbbi gondolatmenettől eltérő vélemény is létezik, miszerint 1945 után Kelet-Németországban nem ment végbe egy általános proleta- rizálódás, ahogy attól Max Weber a 19. század végén tartott, hanem inkább egy társadalomstrukturális fuzionálásról lehet beszélni. Ezen értelmezés alapján Nyu- gat-Németországban a 20. század elején és különösképpen az 1950-1960-as években a mezőgazdasági üzemekben családon kívüli munkaerő száma látványosan csökkent. Ezzel szemben keleten az átfogó vidéki kiegyenlítődés, a társadalmi homogenizálódás megszüntette az úgymond osztály társadalmi struktúrákat. A társadalmi 39 SIEGRIST, Hannes-SUGARMANN, David (Hrsg.), 1999. 11. o.; GRIMM, Dieter, 2000. 40 FÉL Edit, 2001. 374-375. o.; FÉL Edit-HOFER Tamás, 1997. 456-476. o. 41 VALUCH Tibor, 2003ab. 42 Ezt kifejezetten nyomon lehet követni az ellátási zavarok vidéki leírásaiban: MERKEL, 1999. 74-88. o.; A jelenség mindennapi példái az általam vizsgált oehnai levéltári forrásokban is sűrűn felbukkantak: 1961. decemberében egy tanácsi engedély nélküli, második (háztartásonként egy volt engedélyezve) disznóvágás során ismét megfogalmazzák a hús- és burgonyahiányból fakadó problémákat. AL, Rat der Gemeinde Oehna, 14. December 1961. XL 5196. Protokolle von GV-Sitzungen, 102005. Mindez nem csupán helyi jelenség volt: SCHÖNE, 2005. 229. o. 136
