Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Ö. Kovács József: MINDENNAPOK TÖRTÉNETE ÉS EGY MAGYAR-NÉMET JELENKORTÖRTÉNETI ÖSSZEHASONLÍTÁS KÉRDÉSEI
egyenlőtlenséget elsősorban az állami és pártpolitika határozta meg. A tulajdon központi kisajátítása végül ezen vélemény szerint elvezetett a dolgozók kisajátításához, a patriarchális hatalomközpontosítás pedig a munkások, a „dolgozó nép” hatalomtól való megfosztását eredményezte.43 Mind az eddigi magyar és német szakirodalom, mind pedig az interjúalanyok visszaemlékezései szerint, a szovjet mintájú tsz-be az első kollektivizálási kampány során az agrárnépesség azon rétegei léptek be, akik a legkevésbé voltak képesek önálló gazdálkodásra, illetve majdnem mindegy volt számukra, hol végeznek bérmunkát.44 Az egyházellenes pártállami szabályozás és iskolapolitika mellett koncentrált termelési, begyűjtési és földösszevonási intézkedések mind azt a célt szolgálták, hogy széttörjék a korábbi falusi társadalmi-gazdasági egységeket. Az osztályharcos alapú, nyíltan likvidálási szándékú akciók sorába illeszkedett be a „kulákok” elleni politika is. Magyarországon az 1956-os forradalom bukása után rövid ideig enyhült a parasztságon nyugvó teher. A vidéki gazdaság és társadalom még ekkori regenerá- lódási képességét is jelzi az, hogy a végső kollektivizálás előtt, 1957-1958-ban a magánszektor részesedése a mezőgazdasági termelésből 70-80% volt.45 Kollektivizálás után A kollektivizálás hivatalos befejezése után az 1960-as években mindkét ország kommunista párt- és állami vezetése lényegében ugyanazokkal a problémákkal találta magát szembe: a termelőszövetkezetek alacsony termelési szintjével, veszteségekkel és eladósodással. A „szocialista” rendszerek alapvető ellentmondása abban is jól látható volt, hogy a tsz-tagok csupán elvileg voltak tulajdonosok a szövetkezetben.46 Ez a helyzet rendkívüli módon befolyásolta az érdekeltségi viszonyokat is. Ez például azt jelentette, hogy az évi jövedelemből először az állami igényeket kellett kielégíteni, s a maradékot oszthatták szét a tagságnak, ha volt mit. Magyarországon a maradék-elvű elosztási rendszertől, s így a szovjet típusú kolhozrendszertől való eltérés egyik első lépését már az 1960-as években megtették, ami nagyban hozzájárult a sajátos magyar „szocialista” agrármodell kialakulásához.47 A kommunista párt első titkára ezt így fogalmazta meg: „Aki megtermeli az ennivalót, az lakjon is jól vele.”48 Mindkét ország pártvezetése megtanult valamit a felkelések történetéből. Bár ezek a tömegmozgalmak szinte összehasonlíthatatlanok, de a magyar 1956 mind méretében, mind pedig hatásában súlyosabb következtetések, s persze kompromisz- szumok megfogalmazására kényszerítette a döntéshozókat is. Másrészt a vidéken élők forradalom utáni vereségtudata is szerepet játszott a kényszerű kollektivizálás elfogadásában. Egyes visszaemlékezők szerint Magyarországon az 1960-as években 43 BAUERK.ÄMPER, Arnd, 1999a. 266. o. 44 Az NDK-ra vonatkozóan Id. LANGENHAN, Dagmar, 2003. 45 VALUCH Tibor, 2001. 195-196. o. 46 VARGA Zsuzsa, 2003. 305. o. 47 Az állami gazdaságok sorából erre Id. SCHLETT András, 2007. 48 VARGA Zsuzsa, 2003. 310. o. 137
