Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Ö. Kovács József: MINDENNAPOK TÖRTÉNETE ÉS EGY MAGYAR-NÉMET JELENKORTÖRTÉNETI ÖSSZEHASONLÍTÁS KÉRDÉSEI
a termelőeszközök „társadalmasításával” minél inkább előre vigyék. A módszerek elsősorban azt jelentették, hogy végrehajtották a kisajátítást, a birtokeloszlás korábbi rendszerét megváltoztatták és egyre inkább áttértek a nagyüzemi gazdálkodásra. Folyamatosan változó adó- és beszolgáltatási rendszert vezettek be, amit egyben a parasztság „megfegyelmezésére” is használták. Az agrárpolitikai módszereket általában az jellemezte, hogy az éppen fennálló helyzetnek megfelelően változtatták őket, egyszer nagyobb, máskor csekélyebb nyomást gyakorolva.21 Történeti, hosszú távlatban szemlélve a magyarországi háború utáni folyamatot, a földkérdést is csak a paradoxonok alapján lehet leírni.22 Hiszen amennyire meghatározó volt a parasztság földéhsége az 1945. évi földosztáskor, néhány évvel később annyira jellemzővé vált a földbirtoklás által okozott gond, amely a kollektivizálás kényszere miatt keletkezett. A földreformrendelet (1945. március 17.) megszületését és értékelését itt nincs módunk részletezni, de az mindenesetre elmondható erről, hogy a kommunista párt — a németországihoz hasonlóan — a földosztás radikalizá- lását vitte véghez, ami további konkfliktusokat eredményezett. Ugyanakkor, a két ország földreformjai láthatóan különböztek is egymástól. Németország helyzetét eleve meghatározták a különböző megszállási övezetek, bár keleten - Magyarországhoz hasonlóan - a szovjet befolyás érvényesült. A földreform következtében a magántulajdon kisüzemi formája erősödött meg. Magyarországon a mezőgazdasági népesség 80%-a törpe és kisbirtokosnak, közel 3%-a gazdagparasztnak, 17%-a pedig földnélkülinek számított.23 A jelenből nézve tehát, a parasztság jelentős részének birtokos tudata és ekkori halvány perspektívái megmutatkoztak, amelyek a későbbi megrázkódtatások szempontjából fontos tapasztalatok voltak. A pártállami propaganda kezdettől fogva azt ígérte, hogy a „szövetkezetesítéssel”, a „nagyüzemi termeléssel” együtt fog járni a falu rohamos civilizációs fejlődése. Végül azonban, az előbbiekkel ellentétben az első (1948-tól) kollektivizálási hullám elindította a földtől való menekülés folyamatát. Kelet-Németországban a földreform radikális végrehajtásának rövid és hosszú távú hatásait kell először megemlíteni. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a német kutatók rendszerint egyetértenek abban, hogy az 1945. évi őszi földreform és egyáltalán az új hatalmi berendezkedésben az általános vélekedéssel szemben nem volt kizárólagos szerepe a szovjeteknek, akik az angolszászokkal szemben nem kész tervekkel érkeztek.24 A magyarországihoz képest később elindított földreform és a nagybirtokok felosztása a mezőgazdaságilag hasznos területek 35%-án ment végbe.25 A magyar gyakorlathoz hasonlóan ekkor még a paraszti gazdaságok megerősítése volt a hivatalos agrárpolitikai célkitűzés, amit azután 1952-től, tehát később, mint Magyarországon, felváltott a hivatalos termelőszövetkezetesítési program, 21 BAUERKÄMPER, Arnd, 2002.; LANGENHAN, Dagmar, 2003. 22 BAUERKÄMPER, Arnd, 1996.; KUNTSCHE, Siegfried, 1996.; LÄUFER, Jochen, 1996.; SZAKÁCS Sándor, 1998.; HONVÁRI János, 1997. 439-447. o.; VALUCH Tibor, 2001. 189-191. o. 23 VALUCH Tibor, 2001. 190. o. 24 van MELIS, Damian , 1999. 67., 106. o. 25 WILL, Rosemarie, 1999. 132
