Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Ö. Kovács József: MINDENNAPOK TÖRTÉNETE ÉS EGY MAGYAR-NÉMET JELENKORTÖRTÉNETI ÖSSZEHASONLÍTÁS KÉRDÉSEI
ami a földreform után a második nagy vidéki átalakulást eredményezte 1960-ig. A magyarországihoz hasonlóan, osztályharcos alapon fokozatosan szorították ki a nagyparaszti gazdaságokat, aminek következtében 1952-1953-ra néhány hónap alatt mintegy 700 000 hektár hasznos földterületet (az egész közel 11%-át) feladták a gazdák, rendszerint a nyugatra menekülést választva. Itt meg kell jegyezni, hogy ennek a parasztellenes agrárpolitikának jóval nagyobb arányú áldozatai voltak Magyar- országon. így például, az úgynevezett kulákoknak, a társadalomból kirekesztettek száma több mint 70 000 volt, ami közel három-négyszeresét jelentette a kelet-németországinak.26 A represszív agrárpolitikát jellemezve, Magyarországon 1949 és 1955 között több mint 400 000 földművest ítéltek el a „közellátás veszélyeztetésének” vádjával, azaz ök a kötelező beszolgáltatást nem tudták teljesíteni. Ugyanebben az időszakban 692 ezer fővel csökkent a mezőgazdasági magántermelők száma.27 A hivatalos német agrárpolitika a kommunista párt bázisának kiszélesítése céljából is kezdettől fogva támogatta az úgynevezett újparasztokat, akiknek nagy része több millió menekültből és üldözöttből tevődött össze.28 A támogatás ellenére azonban 1949 júliusáig az újparasztok több mint 10%-a a bizonytalan helyzetű, nem rentábilis gazdaságát visszaadta. Mivel a problémák még súlyosabbak lettek, ezért a 1950-1951-ben 30 000 újparaszt elhagyta az országot.29 A kelet-németországi vidéken élők közül sokan a kollektivizálási program beindítása után - ahogy erre a korabeli közmondás is állandóan utalt - a negyedik típusú tsz-t választották: „Bauern drüben, Land hier”, azaz emigráltak.30 A termelőszövetkezeteknek a magyarországihoz hasonlóan a következő, szovjet modell szerinti alaptípusaik voltak: I. közös földhasználat, II. közös földművelés és technika, III. az előbbiek mellett az állattartás is közös volt. Röviden érintenünk kell a második világháború utáni magyarországi népesség- mozgás és társadalömszerkezet változásait.31 Az ország népessége a második világháború végi mintegy 9 millióról 1960-ra 9 961 000 főre növekedett. A népességy- gyarapodás az 1980-as évekig volt, jellemző, majd utána gyorsuló fogyás történt.32 Mindenesetre ez a gyarapodás is szembetűnő különbség a kelet-németországi tendenciával szemben. Kényszerű migrációk (málenkij robot, német, szlovák-magyar ki- és betelepítések) sora következett, amelyek során egyértelműen parasztellenes agrárpolitika érvényesült. Ennek késleltetett következményeként is a vidékről való 26 VALUCH Tibor, 2001. 192. o.; STEINER, André, 2004. 68. o.; P1SKOL, Joachim, 1991.; A perek, eljárások száma is kisebb volt. BRAUER, Kai-ERNST, Frank-WILLISCH, Andreas, 1999. 1342-1344. o. 27 VALUCH Tibor, 2001. 192., 195. o. 28 WEBER, Adolf, 1999. 231. o. 29 BAUERK.ÄMPER, Arnd, 1999b. 125. o. Brandenburg tartományban a 20 és az 50 hektár közöttiek 14%-a, az 50 és a 100 hektáron gazdálkodók 47%-a hagyta abba a gazdálkodást 1946 és 1951 között. SATTLER, Friederike, 2002. 452. o. 30 ,A parasztok odaát, a föld itt.” LANGENHAN, Dagmar, 1999. 8. o.; Az ilyen körülmények közötti parlagföldek és a tsz-ek problémáira Id. NEHR1G, Christel, 2000.; NEHRIG, Christel, 2003. 31 HONVÁRI János, 1997.; VALUCH Tibor, 2001. 32 VALUCH Tibor, 2001.33-34. o. 133
