Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Ö. Kovács József: MINDENNAPOK TÖRTÉNETE ÉS EGY MAGYAR-NÉMET JELENKORTÖRTÉNETI ÖSSZEHASONLÍTÁS KÉRDÉSEI
kifejezte azt is, hogy miképpen változott a rendszer hatékonysága. Míg az 1950- es években erősen törekedtek a pontosságra, addig ez a későbbiekben látványosan csökkent, azt lehet mondani, hogy később már sokkal inkább „felülről lefelé” írták a jelentéseket.4 Az NDK-t általában, és tágabban a kommunista diktatúrát mint „politikai társadalmat” szokták leírni.5 Ezt kapcsolatként érdemes felfogni. Ennek egyik elterjedt értelmezése az „Eigen-Sinn”-koncepció, amelyben kifejeződik a jellemző kortársi stratégiák azon vonása, amely a politikai és egyéb követelésekkel szemben nem csupán distanciát, hanem alkalmazkodást, konformitást is mutatott.6 Tehát nem egydimenziós képek ábrázolják jól a mindennapokat, hanem azok állnak a legközelebb az életvilágokhoz, amelyek egyidejűségeket fejeznek ki. Ugyanilyen módon, óvatosan kell bánni az individualizáció fogalmával, amely félrevezető lehet, ha csak a piac- gazdaságokra vonatkoztatjuk. Az NDK társadalma is alapvetően individualizáltnak számított. Ezt váltotta ki a politikai túlhatalom, a „politikai szféra privatizálása”, amely következményeit tekintve nagyon is politikai jelentőségű volt. Egyrészt a „felülről” érkező és kiszámítható beavatkozások (például a gazdaság- és a társadalom- politika egysége, az „anyapolitika”) révén szinte minden instrumentalizálható lett.7 Másrészt az emberek általában „belülről” az egészet másként tudták megtapasztalni és elsajátítani. Módjuk volt különböző mértékű elhajlásokra, igazodásokra, visszavonulásra. Ez az értelmezésmód figyelmezteti a kutatót arra, hogy a régebbi herme- neutikával szemben a „társadalmi logika pluralizmusára” irányuló érdeklődésnek van igazán értelme.8 A Lüdtkével többször együtt dolgozó és finom elemzéseket produkáló T. Lin- denberger azt hangsúlyozza, hogy a mikrovilágok felé fordulással azt is el kell fogadnunk a kutatás során, hogy „nem »az« NDK történetét, hanem az NDK-ban élő emberek történetét kell a középpontba állítani.” Ez a megközelítésmód az NDK-án belüli élet „értelmére” kérdez rá, amihez képest az emberek úgymond mérték magukat és életstratégiájukat. Ezzel együtt ő sem tagadja a politikai hatalom fontosságát. A demokratikus jogállami normák hiánya miatt az NDK szerinte is diktatúra volt politikai és jogi értelemben, de nem minden tekintetben volt diktatúra. Másokhoz hasonlóan, Lindenberger is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a hatalmat mint társadalmi gyakorlatot fogja fel, ami lényegében a hatalmon lévők és az „uraltak” kölcsönös függőségére utal. Továbbá arra is, hogy az uralom mindig interakció és csak így tud tartósan létezni. A hatalmat tehát - Foucault értelmezésére támaszkodva - ő is mint „társadalmi erőteret” értelmezi. A mindennapok és tapasztalatok történeti 4 LÜDTKE, Alf, 1997. 5 LANGE, Dirk, 2003. 67. o. 6 Szemben az ellenállás és az ellenzék kifejezésekkel, az „Eigen-Sinn” (önfejűség) nem utal kifejezetten az uralomhoz/hatalomhoz való negatív vonatkozásra. LINDENBERGER, Thomas, 1999. 23. o.; Az etnológiai kutatásoktól várhatnánk erről a kérdéskörről többet, de azok száma csekély az NDK-ra vonatkozóan. JOHLER, Reinhard, 2005.; ROTH, Klaus, 2005. 7 Ismert kelet-német példa a formális házasságkötési kényszer és a lakásbirtoklás. MERTENS, Lothar, 2002. 11—12. o. 8 LÜDTKE, Alf, 1997. 11-18. o. 128
