Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)
társadalomba való integrálódás feltétele volt. Még akkor is, ha a későbbi évtizedek bebizonyították, hogy bizonyos területeken a lehetőségek biztosítása meglehetősen névlegesnek bizonyult. d./ Szlovák-magyar lakosságcsere A potsdami konferencia után nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetséges nagyhatalmak a „magyar kérdést” nemzetközi egyezmény helyett kétoldalú megállapodás kikényszerítésével kívánják megoldani. Az 1945. december 3-6. között Prágában tartott megbeszéléseken a csehszlovák delegációt Vladimir dementis államtitkár vezette, aki a következő követeléseket terjesztette elő: kormánya a Magyarországról önkéntes kitelepülésre jelentkezett szlovákokkal azonos számú magyart jelölhet ki átte- lepülésre, a magyarok további tömegeit pedig javaik elkobzása mellett a trianoni országterületre költöztetnék. A magyar ajkú lakosság egy kisebb része csehszlovák állampolgárságot kapna, de kisebbségi jogok nem illetnék meg. A magyar fél az említett körülmények között a lakosságcserét nem vállalta, így nem jött létre megegyezés. A csehszlovák kormány zsarolása - a magyarok Szudéta-vidékre történő deportálása és Magyarországra való elűzése - a következő hetekben továbbfolytatódott, és nyilvánvalóvá vált az is, hogy a nagyhatalmak elutasítása miatt a lakosságcsere nemzetközi ellenőrzése nem valósul meg. A magyar kormány a csehszlovákiai magyarság ellenőrzött, szervezett módon történő kiutasítása, áttelepítése érdekében a mielőbbi megegyezésben volt érdekelt. A két ország között lebonyolítandó lakosságcsere-egyezményt a felek 1946. február 27-én Budapesten írták alá. Lényege: a csehszlovák kormány annyi szlovákiai magyart telepíthet át, amennyi szlovák Magyarországon áttelepülésre jelentkezik. Ezen kívül az egyezmény értelmében a csehszlovák kormány egyoldalúan legfeljebb 1000 háborús bűnösnek minősített személyt is kitelepíthet. Ugyanakkor a Magyarországra telepítendők létszámánál figyelembe kellett venni az eddig már kiutasított személyek számát is. A végrehajtás megkönnyítése érdekében vegyesbizottság felállítását határozták el, amelynek működését külön szabályozták. A csehszlovák kormány az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben ígéretet tett arra, hogy felfüggeszti a ki- és belső áttelepítésre vonatkozó rendeletéinek végrehajtását, s további vagyonelkobzásokat sem hajt végre. 1946 nyarán a két ország közötti ellentétek ismét elmélyültek, amikor ismertté vált, hogy a csehszlovák kormány a lakosságcsere-egyezményben meghatározott kereteken felül 200 000 magyar egyoldalú kitelepítését tervezi, és támogatásért fordult a párizsi békekonferenciához. A Csehszlovákiában maradó 300-400 000 magyar nemzetiségű lakost pedig — arra hivatkozva, hogy nagy számban vannak közöttük elmagyarosodott szlovákok - reszlovakizálni szerették volna. 124
