Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)
A két fél között még hónapokig tartó tárgyalásokra volt szükség ahhoz, hogy 1947 márciusában a lakosságcsere ténylegesen megindulhasson. A szlovákiai magyarok elhelyezésére kisebb részben a kitelepülő magyarországi szlovákok, nagyobb részben a kitelepített németek házaiban és földjein került sor. Az áttelepült szlovákiai magyar családok lényegesen rosszabb vagyoni helyzetbe kerültek a korábbiaknál. A Magyarországra áttelepült szlovákiai magyarok jelentős része földműveléssel foglalkozott, főleg a vagyonosabb, magasabb színvonalon gazdálkodók rétegeiből kerültek ki. Kétségtelen, hogy az áttelepültek között aránytalanul magas volt a köz- alkalmazottak, a jól képzett értelmiségiek száma is. Többségük református vallású volt. Az áttelepült szlovákiai magyarság beilleszkedését hosszú ideig késleltették azok a körülmények - svábok folyamatban lévő kitelepítése, a tulajdon biztonságának hiánya - amelyek közé Magyarországon kerültek. A lakosságcsere végül is többszöri megszakításokkal 1949 nyaráig tartott, igaz 1948 ősze után már csak az egzisztenciálisan fenyegetett magyar családok, s a Magyarországról önként kitelepülni akarók kisebb csoportja került „kicserélésre”. A második világháború után a két ország közötti migráció összesített számadatai szerint Csehszlovákiából Magyarországra menekült, kiutasított, a lakosságcsereegyezmény keretében áttelepült mintegy 90 000 személy, míg Magyarországot ennek „ellentételeként” hozzávetőlegesen 60 000 személy hagyta el. 3. Összefoglalás A II. világháború utolsó hónapjaiban, valamint közvetlenül a háború után a kényszermigráció Magyarországot, illetve magyar állampolgárok százezreit érintette. A kényszermigráció változó intenzitással ugyan, de az 1944-1948 közötti időszak társadalmi folyamataira végig jellemző volt. Az abban érintett csoportok nagysága, valamint e csoportok gazdasági-társadalmi integrációja, vagy éppen, mint a hazai németek esetében a társadalomból való eltávolításuk, befolyásolta a hatalomért folytatott küzdelmet is. Ezen akciók egy része közvetlenül a háborús eseményekkel, harci cselekményekkel - polgári személyek deportálása, németek malenkij robotra hurcolása - volt összefüggésben. A Vörös Hadsereg által a „fogoly-ejtés”-t elsősorban a minél nagyobb számú személy közmunkára való igénybevétele motiválta. A malenkij robotra elhurcolt németek, de a magyarok esetében is, az adott nemzeti közösséghez tartozásukat jelölték meg a büntetés okaként. A személyes felelősségtől független, a kollektív büntetés elvén alapultak Jugoszláviában, Romániában és Csehszlovákiában is azok az akciók - állampolgárságtól való megfosztás, vagyonelkobzás, internálás, erőszak alkalmazása amelyeket a magyarokkal szemben alkalmaztak. A végrehajtást a szenvedélyesség, a gyorsaság, a szabályozatlanság és az ellenőrizhetetlenségjellemezte. Hasonló jellemzőkkel bírt a nemzetközi egyezményeken alapuló, jogilag szabályozott magyarországi németek kitelepítése, vagy a szlovák-magyar lakosságcsere is. 125
