Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)
12.200/1945. M.E. sz. rendeletet. E szerint: Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az 1941. évi népszámláláskor magát német nemzetiségűnek (302 198 fő), vagy német anyanyelvűnek (475 491 fő) vallotta. Némi kivételezésre a háború során antifasiszta ellenállást tanúsítók, a vegyes-házasságban élők, az öregek, és a betegek számíthattak, de a mentesítettek létszámának felső határát 10%- ban előre rögzítették. A magyarországi németek kitelepítése a korábbi terveknek megfelelően a Budapest környéki falvakban indult meg. Az első szerelvények 1946. január 19-én Budaörsről gördültek ki. A budaörsi kitelepítésnél tapasztalt visszásságok mintegy előrevetítették az egész telepítési tevékenység főbb jellemzőit. A kitelepítések valójában minden egyes faluban másként és másként zajlottak - aszerint, hogy milyen volt a helyi önkormányzat és a kitelepítési biztos viszonya, a falu pártpolitikai megosztottsága, az ország éppen aktuális belpolitikai helyzete, vagy a szállítási lehetőség-, ennek ellenére természetesen mégis összegezhető sajátságokkal, jellemzőkkel bírtak. Az előkészítetlenség, a törvényi szabályozás pontatlansága, illetve a rendeletek be nem tartása, a kitelepítési szervek ellenőrizetlen, korrupt, szervezetlen tevékenysége mindvégig probléma maradt. Nem intézkedtek körültekintően a svábok által visz- szahagyott állatállomány gondozásáról sem. A kül- és belpolitikai nyomás hatására, az 1946. január közepén megkezdett sváb kitelepítések júniusban megszakadtak. Hosszas tárgyalások után 1946. augusztus 22-én a magyar kormány és az amerikai katonai hatóságok megegyeztek a kitelepítés folytatásában, de erre nem került sor. 1946-ban 172 községből összesen 116 956 személyt telepítettek ki. Ezen kívül elszállítottak mintegy 6000 jugoszláv állampolgárságú német nemzetiségű személyt is. Összességében Németország amerikai megszállási övezetébe - a mai Baden-Württemberg, Bajorország, és Hessen tartományokba - mintegy 180 ezer német nemzetiségű, többségében katolikus vallású személyt telepítettek ki. A magyar kormány 1947. június 11-én - miután az amerikai hatóságokkal a megegyezés nem jött létre, s az áttelepített szlovákiai magyarok elhelyezése sürgetővé vált - újabb jegyzéket jutatott el a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz, amelyben a magyarországi németek Németország szovjet megszállási övezetébe való telepítését kérte. Ezt követően a Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy a magyar kormány 50 000 német nemzetiségű személyt Németország általa megszállt zónájába telepítsen. Ennek értelmében a magyarországi német nemzetiségű lakosság kitelepítése 1947. augusztus 19-én folytatódhatott. Akitelepítési lehetőségek lezárulásáig, 1948. június 15-ig mintegy 35 000 magyarországi német nemzetiségű személyt szállítottak Németországnak a Szovjetunió által megszállt területeire. A magyarországi német nemzetiségű lakosság teljes jogegyenlőségének ismételt biztosításáról a 84/1950. sz. minisztertanácsi rendelet intézkedett. A magyarországi német nemzetiségűek számára az állampolgári jogok biztosítása, a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozások feloldása a magyar 123
