Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)
a megtorlások elől menekültek át Magyarországra, vagy nagyobb csoportokban a partizánok toloncolták ki őket. A folyamatosan és egyre nagyobb létszámban érkező jugoszláviai svábok Magyarország déli határmenti községeiben rekedtek. A magyar kormány a hazai németséghez hasonlóan politikailag megbízhatatlannak tartotta ezeket a személyeket, akiket tartósan nem akart befogadni az ország területére. Ezért 1945 őszétől szorosabb ellenőrzés alá vonták őket, nyilvántartásuk a községi elöljáróságok helyett a rendőrség kompetenciájává vált. A magyarországi németek kitelepítésének megkezdéséig, 1946 januárjáig azonban - a nemzetközi jogi státuszukat tiszteletben tartva — menekültként éltek az országban. A helyi hatóságok és a társadalom viszonyulása is humánus volt. A hazai németek kitelepítésének megkezdésekor a magyar hatóság a jugoszláviai svábokat is ki akarta telepíteni. Erre azonban nem volt felhatalmazása. A Németországot megszálló katonai hatóságok és a magyar kormány között folyamatos volt az egyeztetés és a konfliktus is a magyar fél részéről időről-időre illegálisan kiutasított, illetve kitelepített jugoszláviai németek miatt. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint 1944. ősze és 1948. között mintegy 15-20 ezer jugoszláviai sváb tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon. c./A németek kitelepítése A magyarországi német nemzetiség háború utáni megítélését, s a vele szemben alkalmazott eljárásokat a nagyhatalmak állásfoglalásai, az ország kül- és belpolitikai helyzete, valamint a hazai politikai erők törekvései határozták meg. A magyarországi politikai pártok és az ideiglenes nemzeti kormány - bár a nyilvánosság előtt a kollektív bűnösség elvének elfogadását 1945 decemberéig elutasították - már 1945 tavaszán közös célként fogalmazták meg minél nagyobb számú német nemzetiségű személy Magyarországról való kitelepítését/elűzését. Ehhez azonban előbb meg kellett szerezniük a nagyhatalmak támogatását. Ezért az eredeti célt némileg leplezve, a kormányzat 1945 februárjától több olyan - a földreform végrehajtásáról, a tömeges internálásokról, a lakhelyelhagyási tilalomról, a választói jogokból való kizárásról szóló - rendeletet adott ki, amelyek a német lakosság széles rétegeinek vagyoni és személyi korlátozását jelentették, tekintet nélkül a személyes felelősségre. A földreformról szóló rendelet alapján például tömegesen kobozták el földjeiket, házaikat, hogy az ország tiszántúli és északi területeiről a szegény agrárnépességet földhöz juttassák, és a szomszéd országokból érkező magyar nemzetiségű menekülteket elhelyezhessék. A potsdami határozatok elfogadását, s a Németországi Szövetséges Tanács november 20-i ülését követően gyökeresen új helyzet alakult ki. A magyar kormány, élve a nagyhatálmak által nyújtott lehetőséggel, 1945. december 22-i ülésén túlnyomó többséggel, névszerinti szavazáson, elfogadta a kollektív bűnösség elvén alapuló 122
