Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)

Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)

kell szembeszállni”, míg a Kommunista Párt és a Polgári Demokrata Párt a SZEB közbenjárásával, tárgyalásos megoldást szorgalmazott. Az 1945. május 4-én felállított Népgondozó Hivatal a menekültek elhelyezését elsősorban a Tolna és Baranya megyei svábság gyors és radikális összetelepítése révén oldotta meg.8

Bár a magyar kormány befogadta a szomszéd országokból érkező magyar nemzetiségű menekülteket, nem állt érdekében a menekülés elősegítése, vagy bátorítása. Alapvető külpolitikai érdeke volt, hogy a magyar kisebbségek szülőföldjükön maradjanak, s a mielőbbi jószomszédi viszony helyreállítása is. A menekültek, illetve a szomszédos országokban a magyarokat ért atrocitások ténye azonban akadályozta a kapcsolatok normalizálását. A korlátozott szuverenitással rendelkező magyar kormány a SZEB-en keresztül igyekezett valamiféle nemzetközi védelmet biztosítani a magyar kisebbségek számára, de legalábbis közbenjáró, közvetítő funkcióra akarta rávenni. Nem járt sikerrel. Belpolitikai szempontból nagy nehézséget okozott e nagy számú menekült napi szintű ellátása, elhelyezése. A valódi társadalmi integráció - kulturális, politikai - időbeli dimenziói pedig kiszámíthatatlanok voltak. A fentiek miatt a kormány és a pártok is a menekültek minél nagyobb részének a hazatérését szorgalmazták.

Az 1949. évi népszámlálás során jelölték azt is, ha az összeírt személy menekültként érkezett Magyarországra. A népszámlálás adatai szerint ekkor összesen 376 ezer magyar nemzetiségű menekült élt az országban, közülük 66 ezren Jugoszláviából - beleértve a bukovinai székelyeket is -, 134 ezren Romániából, míg 119 ezren Csehszlovákiából érkeztek. Ez utóbbi létszám tartalmazza azt a 68 ezer személyt is, akik a lakosságcsere egyezmény keretében, mint kiutasítottak érkeztek Magyarországra.

bb./Jugoszláviai svábok

A szovjet csapatok előrenyomulása 1944 őszén a dél-bácskai és bánáti svábok, valamint Észak-Bácska - Bács-Bodrog vármegyének a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországhoz tartozott része - községeinek német nemzetiségű lakossága egy részét is menekülésre késztette9. A háború utolsó heteiben otthonaikat elhagyók aztán 1945 tavaszának végén vissza akartak térni korábbi lakóhelyükre. A dél-bácskai, bánáti területekre visszatérni szándékozó német nemzetiségűeket a jugoszláv hatóságok nem engedték belépni az ország területére. Sokan Jugoszláviából

8 A menekültek ügyeivel foglalkozó országos hatókörű szervezet felállítása kapcsán Erdei Ferenc belügyminiszter a szomszéd országok érzékenységére való tekintettel a „menekültügyi” kifejezés helyett az „áttelepítési” kifejezést javasolta. Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. Szerk.: Szűcs László. Budapest, 1997. A. kötet 1945. április 27. 389. o.

9 „A háború első szele ebben az értelemben a bánáti és dél-bácskai menekülő svábság átvonulásával, a második szele pedig a helyi hivatalok és helybeli lakosság menekülésével indult meg.“ - Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára IV. 1401. Baja Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Az 1945. május 12-i ülés jegyzőkönyve.

121