Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)
ugyanaz, amit Hitler csinált a zsidókkal stb. Az történt ugyanis, hogy a parancsnokságok a családnevekből indultak ki és fix kontingensekből. Ha nem volt elég német, vettek magyarokat. [...] Azonkívül mindenki sérelmezi, kimondva, vagy titokban, hogy az oroszok ezt a kormány tudta nélkül csinálták. (Mezsom námi: még mi sem tudtunk róla előre.) Szóval a dolog visszafelé sült el. Most próbáljuk korrigálni amit lehet. A kormány 10 tanácsadó megbízottat küldött az oroszokkal való megállapodás értelmében a helyszínre, akikkel együtt fogják megállapítani, kit kell németnek tekinteni, kit nem ”6 A Magyarországról internált német származásúak számát a szovjet források 33 ezer főre (21 ezer férfi és 11 ezer nő), a magyar történészek 55-65 ezer főre becsülik.7 Ez a jelentős számbeli eltérés - megítélésem szerint - éppen abból adódik, hogy a magyar polgári személyek elhurcolása és a németek közmunkára való igénybevétele egyes területeken azonos időben, egyetlen akció keretében zajlott, így a forrásokban sem különíthető el. Annyi bizonyos, hogy mind az elhurcolt magyar polgári személyek, mind a németként internáltak tömeges hazaengedésére a hadifoglyokkal együtt 1946 második felében, valamint 1947 folyamán került sor. b./Szomszéd országokból érkező menekültek ba./Magyar nemzetiségű menekültek Az 1945. január 20-án megkötött fegyverszüneti szerződés értelmében Magyar- ország köteles volt az 1937. december 31-én fennállott határai mögé visszavonni Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia általa elfoglalt területeiről az összes magyar csapatokat és hivatalnokokat. A szomszéd országok újjászerveződő központi és helyi szervei részéről azonban már ezt megelőzően, 1944 őszén megkezdődött nemcsak a magyar közalkalmazottak kiutasítása, de a tősgyökeres magyar lakosság megfélemlítése is. Ennek következtében a magyar kormánynak már 1945. február elején 400-500 ezer magyar menekült elhelyezéséről kellett gondoskodnia. A menekülteket alapvetően két csoportba lehetett sorolni. Azokra, akik az adott területre annak visszacsatolását követően, állami alkalmazottként költöztek, a háború előtt tehát a trianoni Magyarország területén laktak, illetve azokra, akik a retorzióktól való félelmükben hagyták el eredeti lakóhelyüket. A menekültek ellátása, illetve szervezett módon történő integrációja érdekében már az 1945. február 7-i miniszter- tanácsi értekezleten felmerült egy menekültügyi kormánybiztosság létrehozása. A minisztertanácsban ekkor kétféle álláspont fogalmazódott meg. A Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt képviselői úgy ítélték meg, hogy a szomszéd országokban a magyarokat „népi elkeseredéssel” kezelik, ami ellen „nekünk is népi önvédelemmel 6 TÓTH Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét, 1993. 24. o. 7 BOGNÁR Zalán, 2009. 65-66. o. 120
