Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)
Malinovszkij és Tolbuhin marsaik bízták meg. A határozat értelmében a Donyec medencébe szállítandó németek személyenként 200 kg súlyhatárig meleg ruhát, alsóneműt, élelmet vihettek magukkal. A rendelkezés kimondta azt is, hogy az érintettek gyűjtőállomásokon való megjelenését az adott országok kormányszerveinek segítségével kell elérni. Az összegyűjtést 1944. december és 1945. január vége között, míg a kiszállítás befejezését 1945. február 15-ig tervezték. Magyarországon a német nemzetiségű lakosság „közvetlen hátországi munkára” történő mozgósítását a szovjet parancsnokság 1944. december 22-én kelt 0060. számú parancsa rendelte el. Az ugyanezen a napon megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány csak később értesült a mozgósításról. Bár a németek deportálását az eredeti elképzelések szerint a szovjet hadsereg tervszerűen, szervezetten hajtotta volna végre, a gyakorlatban szinte minden településen másként zajlott. A még gyenge központi hatalom, valamint a dezorganizált helyi közigazgatás nem, vagy alig tudta fékezni a német lakosság összeszedését. Az akció egészét jellemzik a Bács-Bodrog megyében történtek. A szovjet katonai parancsnok 1944. december 28-án szóban kérte meg a vármegye azon községeinek névsorát, ahol a lakosság túlnyomó része német volt. A bajai járás főjegyzője által készített kimutatás fölhasználásával azonnal elkezdődött az érintett községekből a németek elszállítása. A katonai önkény következtében - a helyi lakosság tiltakozása ellenére - nemcsak magyarhü svábok, de magyarok és bunyevácok is bekerültek az Ukrajna felé indított vonatokba. Az akció ellenőrzött módon való végrehajtása érdekében Erdei Ferenc belügyminiszter tárgyalásokat kezdeményezett a Debrecenben székelő szovjet katonai parancsnoksággal. Az 1945. január 5-én kiadott belügyminiszteri rendelet a német származású magyar állampolgárok közmunkára történő igénybevételéről írt, meghatározva a magyar helyi közigazgatás feladatait — tájékoztatás, névjegyzék ösz- szeállítása, mentesítés kiadása - s megvonva felelősségének körét is. Ugyanakkor elhallgatta a mozgósítottak kiszállítását, amivel megakadályozta, hogy az érintettek - meleg ruhával, élelmiszerrel - fölkészüljenek. Tudomást sem vett arról a gyakorlatról, hogy sok helységben a németek elszállítása már a névjegyzékek összeállítása előtt megtörtént. Legproblematikusabb eleme azonban az volt, hogy nyitva hagyta azt a kérdést, kit tekint német származású magyar állampolgárnak. Még a kommunista párt vezetői - akik a későbbiekben határozottan a kitelepítés mellett foglaltak állást - is nehezményezték a szovjet hadsereg által tömegesen végrehajtott akciót. Révai József 1945. január 7-én Rákosi Mátyásnak Moszkvába küldött beszámolójában a következőket írta: „A munkabíró német lakosság elszállítására vonatkozó akció, sajnos, nem járt azzal a hatással, amivel kellett volna járnia. Ugyanis a végrehajtásban megint olyan szerencsétlen peregigek5 voltak, hogy az eredmény: pánik a magyarok közt is, még a tisztességes, hozzánk közel álló elemek is (pl. Sántha alelnök, sőt maga Erdei is) megvadultak, arról beszélnek, hogy ez 5 Peregig: túlzás, túlkapás, túlhajtás. 119
