100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Balanyi Béla (1911-2002)

is. Mindezek mellett rövid ideig még a közgyámi és közellátási teendőket is ellátta. 1942. október 24-én kötött házasságot Török Teréziával, akivel közösen három gyermeket neveltek fel.

Balanyi Béla levéltárosi pályája nem szokványos módon kezdődött 1944 végén. A front közeledtével a fiatal hivatalnok a Nagykőrös történelmét a XVI. századtól kezdődően dokumentáló levéltári iratokat a város környéki szőlők présházaiba és pincéibe rejtette el, majd a közvetlen veszély elmúltával, mostoha körülmények között megkezdte a visszaszállított anyagok levéltári rendjének helyreállítását. A város közgyűlése e rendkívüli jelentőségű iratmentő és -rendező munka elismeréseképpen 1945-ben levéltámokká választotta Balanyit. 1951 nyarán a Levéltárak Országos Központjának (LÓK) döntése értelmében Nagykőrös város levéltárának anyagait a Bács- Kiskun Megyei Közlevéltárba szállították. Balanyi Béla szeretett iratait követve ez időtől kezdve főállásban a kecskeméti intézmény falai között dolgozott, először levéltárosként, majd 1953. június 1-jétől 1973-as nyugdíjazásáig igazgatóként. Mindemellett 1950 és 1972 között a nagykőrösi múzeum megbízott igazgatója, majd 1990- ig tudományos munkatársa volt. A négy évtized alatt több régészeti ásatást vezetett, elévülhetetlen érdemeket szerzett a nagykőrösi múzeum anyagának gyarapításában, illetve a nagykőrösi könyvtár megszervezésében. Nagykőröshöz fűzték művészi kapcsolatai is, az 1950-ben indult Képzőművészeti Szabadiskolának, később Képzőművész Körnek kezdetektől tevékeny tagja volt, a szobrászat terén jeleskedett.

Balanyi Béla szép kort ért meg. Hosszú élete alatt számos alkalommal elismerték a kultúra területén kifejtett tevékenységét: 15 emlékéremmel, két aranygyűrűvel, a „Pro Muzeo” és a „Pro Űrbe” díjakkal. A legendás levéltár-igazgatók egyikévé vált, bár őt nem el