100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Balanyi Béla (1911-2002)

is. Mindezek mellett rövid ideig még a közgyámi és közellátási teen­dőket is ellátta. 1942. október 24-én kötött házasságot Török Teré­ziával, akivel közösen három gyermeket neveltek fel. Balanyi Béla levéltárosi pályája nem szokványos módon kezdő­dött 1944 végén. A front közeledtével a fiatal hivatalnok a Nagykő­rös történelmét a XVI. századtól kezdődően dokumentáló levéltári iratokat a város környéki szőlők présházaiba és pincéibe rejtette el, majd a közvetlen veszély elmúltával, mostoha körülmények között megkezdte a visszaszállított anyagok levéltári rendjének helyreállítá­sát. A város közgyűlése e rendkívüli jelentőségű iratmentő és -ren­dező munka elismeréseképpen 1945-ben levéltámokká választotta Balanyit. 1951 nyarán a Levéltárak Országos Központjának (LÓK) döntése értelmében Nagykőrös város levéltárának anyagait a Bács- Kiskun Megyei Közlevéltárba szállították. Balanyi Béla szeretett iratait követve ez időtől kezdve főállásban a kecskeméti intézmény falai között dolgozott, először levéltárosként, majd 1953. június 1-jétől 1973-as nyugdíjazásáig igazgatóként. Mindemellett 1950 és 1972 között a nagykőrösi múzeum megbízott igazgatója, majd 1990- ig tudományos munkatársa volt. A négy évtized alatt több régésze­ti ásatást vezetett, elévülhetetlen érdemeket szerzett a nagykőrösi múzeum anyagának gyarapításában, illetve a nagykőrösi könyvtár megszervezésében. Nagykőröshöz fűzték művészi kapcsolatai is, az 1950-ben indult Képzőművészeti Szabadiskolának, később Képző­művész Körnek kezdetektől tevékeny tagja volt, a szobrászat terén jeleskedett. Balanyi Béla szép kort ért meg. Hosszú élete alatt számos al­kalommal elismerték a kultúra területén kifejtett tevékenységét: 15 emlékéremmel, két aranygyűrűvel, a „Pro Muzeo” és a „Pro Űrbe” díjakkal. A legendás levéltár-igazgatók egyikévé vált, bár őt nem el­

Next

/
Thumbnails
Contents