100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Balanyi Béla (1911-2002)

sősorban nagy szakmai tudása, hanem „különc” egyénisége miatt szerették és tisztelték. Egykori kollégái jó emlékekkel idézték fel azt a talán sehol máshol nem létező munkahelyi légkört, amelyet Béla bácsi alakított ki a kecskeméti levéltárban. „Ezt a légkört talán úgy tudnám jellemezni — írja Böőr László, Balanyi Béla nekrológírója — hogy az 6 színes egyéniségét, kiegyensiílyozottságát, közvetlenségét, de talán azt is írhatnám, hogy rendkívüli ember- és életszeretetét át tudta adni valamennyi munkatársának, kollégájának. Nemcsak Kecskeméten, hanem az ország akkori összes levéltárában ilyennek ismerték őt. Levéltáros kollégák között még ma is él örökké hun- cutkodó szeme, jellegzetes arca, minden értekezletnél, továbbképzésnél fontosabbnak tartott fényképezés- és természetszeretete

Elhivatottságáról, szakmaszeretetéről pedig így vallott 1972- es önéletrajzában: „Úgy a levéltári, mint miízeumi tudománynak nagy hasznát látom a helytörténeti ismeret sokoldalúsága szempontjából. Nehéz út volt az eddigi, mert e szakmákat nem előképzettség tkján, hanem menet közben, rengeteg éjszakát rááldozva tamdtam. Szeretettel dolgoztam minden ágban azzal, hogy úgy a levéltári munkával, mint a múzeumi munkával soha meg nem ismételhető eredményekhez juthattam, mert amit ezen intézményekbe akkor begyűjthettem, ma már nem léteznének. A papírzúzdák megőrölték volna, a régészeti anyagot a mélyszántás megsemmisítette volna. [...] Ha csak a napi 8 km [-t] számítom is, melyet kerékpárral, gyalog a lakásom és kecskeméti munkahelyem között 21 év óta megtettem, az is 52 800 km. A többit nem is számítva mégis azt mondhatom: megérte!”1

Balanyi Béla 91 éves korában hunyt el. Szeretett városában, Nagykőrösön nyugszik.

9