100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Balanyi Béla tudományos munkássága

kutatásainak végső célja - szerencsére a témából megírt és megjelent kisebb-nagyobb cikkek és tanulmányok hosszú sora valamelyest kárpótol minket a hiányért. Vegyük tehát sorra, hogy miről-mikről, milyen nagykőrösi témákról írt Balanyi Béla: A város határában (és a belterületén) fellelt régészeti emlékek alapján elkalauzol minket nemcsak a kőkorszakba, a bronzkorba, a szarmaták és a honfoglalás korába, hanem a középkorba, sőt az újkorba is. Vele együtt képzeletben bejárhatjuk Gógányt, Szőrhalmot, Csipvárt, Földvárt, Boldogasszonyhalmát, Siratót, az évszázadokig Nagykőröshöz tartozó nyársapáti határrészt, a vasút környékét, a Deák teret, írásaiban megjelentek a határ természeti értékei, érdekességei, a hozzájuk kapcsolódó mondák, mint a több száz éves jelfák (Pálfája és a Basafa) esetében. A néprajztudományba is belekóstolhatunk a városi múzeum néhány darabjának (frászkarika, régi malomkő stb.) leírásával foglalkozó írásai nyomán. Régi életmódot, szokásokat, mesterségeket elevenített fel a határbeli tanyákról, a körösi disznótorokról, a csizmadiákról és tímárokról írt cikkeiben.

Mint levéltáros kötelességének tartotta, hogy bemutassa a város levéltárának páratlan értékű anyagát is, de a megjelentetett ismertetőknél sokkal nagyobb számban szólaltatta meg a levéltár forrásait. Több ízben írt Nagykőrös legfontosabb tereinek (Szabadság tér, Deák tér, Széchenyi tér) utcáinak (Kossuth Lajos utca, Szolnoki utca, Kecskeméti utca, Ceglédi utca) történetéről, bemutatva az ott lévő műemlékeket, szobrokat, emlékműveket, az egyes helyekhez kapcsolható eseményeket. Önálló cikkekben részletesen tárta fel a város középkori templomának és a török korig nyúló gyökerekkel büszkélkedő városházának a történetét. Szinte természetes, hogy a város történetében jelentős fordulatoknak számító eseményekről is beszámolt a nagykőrösieknek. így a török és kuruc kori témákon kívül rendkívül színes — szinte riportszerű — írásokat olvashatunk a nagy

63