100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)
Balanyi Béla tudományos munkássága
pusztító (1714-es és 1826-os) tűzvészekről, az 1848/49-es,az 1918/19- es, az 1944/45-ös forradalmi, illetve rendszerváltó eseményekről. A közelmúltról szóló írásait mindig színesítette, kiegészítette a saját és más, még akkor élt tanúk visszaemlékezéseivel. Azonban nemcsak a történelem fő, meghatározó áramlatai, eseményei bukkannak fel írásaiban, hanem—mint igazi életmódtörténész—Balanyi Béla megírta a városi helytörténet kis „színeseit” is. Olvashatunk a régi világban űzött sportokról (például a 19. század végi korcsolyázásról), tanyai iskolák életéről, régi nyelvjárásról, a körösi zene és képzőművészet múltjáról, dalárdákról, egyletekről, fürdőkről, ispotályokról és kórházakról, Petőfi Sándor nagykőrösi emlékhelyeiről, építkezés nyomán feltárt több száz éves gabonavermekről, régi és újabb városi könyvtárakról, temetkezési szokásokról, kaszárnyáról, vásárokról, a régi híres zöldség- és szőlőtermelésről. Külön kell megemlékeznünk tanulmánykötetekben megjelent hosszabb írásairól, amelyeknek témái már részben túlmutatnak Nagykőrösön, bevonva a kutatásokba Kecskemétet, Ceglédet és a közeli Bog községet. Ezekben a publikációkban Balanyi a rá jellemző alapossággal és részletességgel írt Nagykőrös középkori falvairól és építményeiről, a nagykőrösi és a bőgi régészeti feltáró munkáról, Kecskemét és Nagykőrös gazdasági múltjáról, a nevezetes „Három Város” (Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös) kuruc kori történetéről. Dr. Balanyi Bélának hatalmas kutatómunkája ellenére sokáig nem nyílt lehetősége, hogy önálló, szintetizáló kiadványokat megjelentethessen. Bizonyos kárpótlást jelentett számára és számunkra is, hogy életének 90. évén túl kézbe vehette könyv formájában megjelent Tiszakécske monográfiáját, amelyben a Nagykőröshöz közeli város történetét a 19. század derekáig dolgozta fel. Dr. Szabó Attila 64
