100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Huszonkét év a kecskeméti levéltár szolgálatában

nevezetesen azt, hogy a dolgok jól adminisztráltsága talán az elvégzett feladatnál is fontosabb, hiszen „mások felényi eredménnyel, de annak kellő tálalásával emelkedtek.”30

Uf6A A kecskeméti levéltár háztörténetéből kiderül, hogy a napjainkban általános ágazati problémának tekinthető jelenség, azaz a legspecifikusabb levéltári tevékenységeknek más egyéb munkafeladatok melletti háttérbe szorulása nem újkeletű. Elegendő szakmai létszám hiányában az 1964-es bejegyzésben Balanyi is hasonló dolgokról panaszkodott: „A rendezésbe], a selejtezésbe], a segédletkészítésre csak annyi időt fordíthattunk, amennyi az állandó munkák teljesítése után maradt. Az állandó jellegű munkák (területellenőrzés, kutató- és ügyfélszolgálat, levéltári propaganda, adminisztráció és egyéb elfoglaltság) növekvőben xwzfnak].”31 A létszámgondok a későbbiekben is problémát okoztak, amelyet jelez, hogy a minisztérium levéltári osztályának vezetője a következő évben is felrótta az intézmény munkaterv-teljesítésének az elvártnál lassúbb ütemét. Érdekes azonban, hogy egy évvel később (1965 augusztusában) ugyanennek a minisztériumnak egy másik osztálya muzeológiai tevékenységének elismeréséért a „Szocialista Kultúráért” érdemrendet adományozta Balanyi Bélának.

1964 decemberében készített először helyszíni riportot a Magyar Rádió munkatársa a kecskeméti levéltárban „Emlékezzünk régiekről” címmel. Balanyi nyolcoldalas anyaggal készült a műsorfelvételre, amelyben a kecskeméti levéltárat és kincseit mutatta be, és szó esett a levéltárak művelődéstörténeti jelentőségéről is. Az intézményvezető sajátos látásmódját tükrözik alábbi sorai: „Sokan megfordultak már ebben a levéltárban. Sokféle vélemény hangzott el már vele kapcsolatban. A sajtó rendszerint sárguló, poros akták45