100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Huszonkét év a kecskeméti levéltár szolgálatában

ról írt a levéltárról készült riportjaiban. Volt olyan látogató, aki felkiáltott, mikor a 25 m hosszú és 8 méter magas raktárterembe betekintett és látta a rengeteg iratanyagot, hogy »minek ez a rengeteg papír?« Erre röviden annyit válaszoltam, hogy ezen a rengeteg papíron emberi gondolatok vannak rögzítve. Erre akkor is szükség van, ha a halottakat a temetőben meg lehetne beszéltetni. A halottakat megbeszéltetni senki nem tudja. Ha meg tudná is, ki tudja, hogy a leírtakra jól emlékeznek-e?”32 Balanyi Béla vezetősége idején a rádió több alkalommal megfordult az intézmény falai között.

<166 „Sodorja az idő szele az éveket. Sodródnak az emberek is az élet nagy folyamán. Ülepednek a nagy és kis események a lét poharának fenekén, hol lassan semmivé /eszjnek].”33 A lírai bevezető után Balanyi rendkívül fontos eseményről ad számot a krónikában. A levéltár birtokba vette a felújított és beállványozott, bebútorozott Klapka utcai épületet, amelyet 1964-ig a Füszért Vállalat használt. Ez a bővülés a hosszú ideje fennálló raktári férőhely-problémákat valamelyest orvosolta, ha teljesen nem is oldotta meg. Itt kerültek elhelyezésre a szocialista kori iratok, valamint ide kezdték meg Pécsről a bajai iratok átszállítását, ami pénzügyi akadályok miatt áthúzódott 1967-re. „Sok harcot folytattam a férőhelyekért” - írta Balanyi egy későbbi jelentésében. - „Sokszor kellett volna még a meglévőről is lemondani, de sikerült megvédeni, vagy a feladott raktárhelyért egyenlő értéket szerezni. Új raktárt is szereztünk, melyet átalakítottunk, iratok őrzésére alkalmasokká tettünk, felszereltettünk és iratokkal megtöltöttünk. (.. .J Ez idő alatt súlyban nehéz volna kifejezni, hogy mennyi súlyt emeltünk 7000fm iratanyag mozgatásával, míg az a végleges helyére került.”3*

46