100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Huszonkét év a kecskeméti levéltár szolgálatában

a levéltárosok, akik mindenesek a levéltárunkba[n\, gyűjtenek, ellenőriznek, rendeznek, kutatnak, tudományos dolgozatot írnak, kutatókat szolgálnak ki, cipekednek és maguk mennek elől a munkába, mert nincs, kiket küldjenek maguk helyett: jobb elbánást érdemelnek. Munkájuk nem áll hátrább a múzeumi vagy a könyvtári dolgozókénál.”22’ Szerencsére a helyzetet némileg orvosolta az 1957 második felében végrehajtott munkabérrendezés.

Ez év augusztus 20-án avatták fel Nagykőrösön Mészáros János 1919-es városparancsnok domborművét, amelyet Balanyi készített. Szintén 1957-ben szűnt meg a Kalocsai Érseki Levéltár kettős kezelése, az intézményvezető visszaadta a kalocsai kulcsokat.

1958 során készült el a levéltárban a felvonó, amely nagy mértékben megkönnyítette a dolgozók munkáját. A pincehelyiségekben a padlót lebetonozták, a falakat bevakolták, a többi szakmai munka pedig a megszokott mederben folyt tovább. „Mennyi apró mozzanat, mennyi prózai esemény, és mily kevés ünneplés érte az öt dolgozót, kik a letiínt év szürke robotosai voltak”24 - olvashatók Balanyi Béla évzáró gondolatai a háztörténetben.

w Ez évben komoly szakmai válság alakult ki a dolgozók körében az intézményt ért sorozatos minisztériumi dorgálások miatt. A felmerült kritikák (pl. hogy túl sokat foglalkoznak a kutatókkal) alaptalanságára utalt, hogy a máskor egyébként oly nyugodt hangnemben fogalmazó Balanyit ezek az események kihozták a béketűréséből: „A felsőbb vezetés bírálata, a bírálat hangja olyanná vált, hogy mindenki azon gondolkodott, hogy más területre megy dolgozni. |...] A mennyiségi és nem a minőségi szempont lett az úr a területünkön.”25 A levéltárvezető következetesen visszautasított minden olyan ellenőri rendelkezést, amelyek szakmailag indokolat34