Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

visszaesést érzékeltet. Ezekhez viszont hozzá kell gondolnunk még a la­kosság számának változását, növekedését is. Csak ennek figyelembe véte­lével, a társadalom egészéhez történő viszonyítás révén tudjuk igazán megbízhatóan érzékelni a változás, a fejlődés tendenciáját. 1707-ben még a háztartások 57,5%-ának volt ökre, fél évszázaddal később már csak 41,5%-nak, 1780-ban pedig már nem egészen 30%-uk volt képes ökröt tar­tani, és 1847-ben csupán minden tizedik háztartásban fizettek adót ökör után. Tehát részben a gazdaságosság, részben a legelőterület csökkenése miatt, főként pedig azért, mert kevésbé volt gazdaságos tartásuk, az ök­rök igaerejét mind kevesebb háztartásban, gazdaságban vehették igény­be. Egyre csökkenő számban ugyan, de még a XX. században sem volt ritka jelenség a városban és határában az ökörvontatású szekér vagy eke. bj Fejőstehenek Nincsenek pontos adataink arra vonatkozóan, milyen fajtákból tevődtek össze az alföldi mezővárosokban tenyésztett szarvasmarhák. Egyes szerzők szerint már a török hódoltság korában a szilaj gulyák közé sok tarka vagy színes állat keveredett. 307 Tény, hogy a kecskeméti vásárbírák feljegyzései között is találunk olyan adatokat, amelyek valószí­nűsítik ezt a feltevést. 1752-ben pl. a mészárosoknak átadott jószágok kö­zött volt „1 veres szőrű, villás szarvú ötödfű szilaj tinó... egy kék színű sülyes tehén... egy tavalyi hím borjú kék szőrű..." stb. 308 Mégis azt kell mondanunk, hogy a többi fajhoz viszonyítva a szürke marhák száma mind jobban csökkent, mivel az export kizárólag ezt a fajt ritkította. A külföld ugyanis ennek a fajtának a húsát kedvelte. 309 Az ősi, un. magyar, nagy­szarvú, ezüstszürke szarvasmarha, amely egyenes leszármazottja a haj­dan itt élt és az őshazában egyaránt előforduló őstuloknak, kétségtelenül ezekben az évszázadokban is a hazai szarvasmarhaállomány nagyobb ré­szét alkotta. Még 1870-ben is az állomány 78%-át tette ki ez a fajta. 310 A magyar szürke marhát viszont csaknem kizárólag húsa és igaereje miatt tartották. Szilaj természete csaknem kizárta a fejés lehetőségét, tejtermelésre éppen ezért nem is használták. Ezzel is lehet magyarázni, hogy az Alföldön hosszú évtizedeken át igen kevés adat van a fejőstehenekről. Az uradalmakban sem fejték a magyar szürke marhát. 311 Ennek a tejtermelésre való átállítására kevés kísérlet történt, és eredmé­nyekre nincs semmi adat. 312 GAÁL László: 1966. 180. FIV. 1504. yl 34. 1752. GAÁL László: 1966. 180. HANKÓ Béla: 1954. 40. GAÁL László: 1966. 177-178. GAÁL László: 1966. 268-269.

Next

/
Thumbnails
Contents