Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

erőteljesebb fejlődési folyamat bontakozódott ki az állattenyésztésen belül. Bl Hasznosításuk fontosabb módjai al Jármos ökrök A korábbi évszázadok során is országszerte a legfontosabb igavonók a jármos ökrök voltak. Sem a mezőgazdaság, sem a szállítás nem mellőzhette ezen jószágok energiáját. Bár viszonylag lassúak voltak, takarmányozásuk is nem ritkán gondot jelentett, mégis ezen a vidéken egészen a XX. századig nélkülözhetetlenek maradtak. A háborúk során sem mellőzhették évszázadokon át ezeket az igavonókat, annál is inkább, mivel szükség esetén élelmiszertartaléknak is minősültek. E vidék szarvasmarháit sokoldalú hasznosíthatóságuk miatt is nemcsak jól ismerték itthon és külföldön egyaránt, hanem tenyészállatokként is nagyra becsülték, és hosszú időn át számontartották azokat. A közvetlen tenyészállatokon túlmenően a polgári forradalom előtt a szarvasmarha állománynak kétségtelenül legnagyobb részét az ökrök alkották. A négy év körüli tinók járomba törés után körülbelül egy évtizeden át szolgálhatták gazdáikat. Számuk alakulásáról a XVIII. századi adókönyvek segítségével megbízhatóan pontos képet tudunk alkotni.

305 (L. XII. táblázat.) Bár ezek a statisztikai adatok önmagukban is csaknem mindent elmondanak, nem árt néhány sajátosságra és főként tendenciára külön is felhívni a figyelmet. Az egyik első talán az lehet, hogy a török kiűzésével és a függetlenség kivívásával kapcsolatos több évtizedes háborúskodás ellenére is, több más alföldi településhez viszonyítva igen jelentős maradt a városon belül az ökrök száma. A 663 adózó háztartás birtokában lévő 1118 db. jószág főként akkor érződik igazán figyelemre méltónak, ha felidézzük azt a tényt, hogy egész Békés megyében két évtizeddel később, tehát már kimondottan békés évtized derekán 1042 család birtokában is csak 1163 jármos ökör volt.

306 Számuk a következő fél évszázad alatt négyszeresére nőtt, ami rendkívül nagy gyarapodást érzékeltet, és ez a szint meg is maradt kb. egy további fél évszázadon át. Utána egy fokozatos csökkenés során a szabadságharc időszakára a másfél évszázaddal korábbi szintre süllyedt vissza. Ezek mögött a számok mögött azonban néhány rendkívül mély változás is meghúzódik. 1707-ben 381, 1757-ben 1192, 1780-ban 1172 és 1847-ben pedig már csak 457 gazda hasznosította erejüket. Mindkét adatsor egy gyors emelkedést és egy félévszázadnyi szinttartás után viszonylag gyors Mint minden adózásnál, természetesen itt is történtek letagadások, de ezt inkább csak azok tudták megtenni, akiknek sok jószágjuk volt. Tehát a gazdagabb birtokosok állománya lehetett néhány százalékkal nagyobb. EMBER Győző: 1977. 12. és 46.