Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

szaporulatról való fokozottabb gondoskodás, a racionálisabb gazdálkodás főként a reformkorban már megkövetelte, hogy a tanyákon is mind több helyen építsenek ólakat és istállókat. A szarvasmarhatartáson belül feltétlenül utalnunk kell arra a sajátosságra, hogy itt az állatnemesítésnek olyan céltudatos törekvéseire még nem lelhetünk mint ami részben a lótenyésztésnél, főként pedig a juhászaton belül folyamatosan tetten érhető volt. Ez nyilvánvalóan a szarvasmarha hasznosításának sajátosságaiból következett. Egyik meghatározó tényező kétségtelenül az igavonó képesség lehetett. A tenyészállatok esetében is ezeket a tulajdonságokat kereshették, és e téren a kecskeméti jószágok minden bizonnyal elérték az átlagot, több gazda pedig joggal lehetett büszke állományára. Néhány adat is eléggé meggyőző lehet e téren. 1717-ben a vármegye felkérte Kőrös és Kecskemét mezővárosokat, hogy erdődi Pálffy Miklós főispán számára vásároljanak 24 válogatott tehenet, amelyek árát a vármegye pénztárából fogják kifizetni.

300 Ez igazolódik Böde József végrendelete alapján is, aki kiemelte: „egy szép bikámat Méltóságos gróf Károlyi ő exellenciája számára kérték 100 forinton, más uraságok is akarták megvenni."

301 Az ilyen jószágok védelme már érthetően gazdaságos is volt, télen ezeket istállókban volt célszerű tartani. Ezek építésének mindinkább csak a tőkeszegénység lett a korlátja. A valamelyest is jobbmódú gazdák már előrelátóan jártak el, mint pl. Szekeres Pál is, aki már 1840 előtt a Monostori út melletti 53 holdas tanyáján a szép gyümölcsös és a rovásos kút mellett egy istállót is építtetett.

302 A jobb módúak érthetően nagyobb tőkét tudtak a marhatartásba is fektetni. Demeter János szenátor özvegyének 1839-es vagyonbecslésében kiemelten van feltüntetve: Monostoron 250 hold föld 45000 ft. értékben, rajta épületek: juh-szín, két kertészház, nagy marhaistálló: 1000 ft értékben.

303 A város egyik legvagyonosabb gazdája, Bozó János két tanyáján is berendezkedett az igényes állattartásra. A Szegedi út mellett lévő 320 holdas tanyáján két jó tanya és kert mellett felépített egy 20 öles ököristállót, egy magtárat és egy szélmalmot is. A Pánin lévő 200 holdas birtokán pedig egy 22 öles ház mellett egy 20 öles juh-színt, egy 18 öles ököristállót építtetett, amelyhez ugyancsak csatlakozott egy granárium, magtár.

304 Mindezek ismeretében indokolt annak az állításnak a megfogalmazása, hogy Kecskeméten és nyilván rajta kívül több más alföldi mezővárosban is a belterjes állattartásnak, a szó szorosabb értelmében vett állattenyésztésnek több fontos pillére kialakult a polgári forradalmat megelőző évtizedekben. Ezért is történhetett meg, hogy a rendi korlátok eltávolítása után Kecskeméten és környékén minden korábbinál BOROSY András: 1990. 133-134. IV. 1504. V. 1782. Egy átlagos ökör ára ezekben az években 29 forint volt. ÍV. 1504. d 204. ÍV. 1504. d 203. ÍV. 1504. d 204. A felsorolás távolról sem teljes.