Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

zetni, de a fennmaradt szorványadatok is igazolják, hogy itt is érvényt szereztek a felsőbb utasításoknak. 1755. július 29-én a vármegye rendeletet adott ki, hogy az ősz folyamán fűz és egyéb fákat ültessenek az egyes települések. Kecskemét a két Talfája és a két Nyír között lévő területeket jelölte ki, valamint a széktói szőlők mentén lévő homokon és a Csődör járáson biztosított területet a telepítésre.

207 Ugyanezen év november 12-én elrendelte a tanács, hogy „Minden tized a gazdákra napszám után repartiáljon 3000 nyár vagy fűzfát..." a Széktó végében kijelölt földet nyolc részre osztották fel és minden egyes tized köteles volt az betelepíteni.

208 Az akció sikeres lett. Erről tanúskodik a szolgabíró által elrendelt ellenőrzés is, amely alapján a következő évben megszámlálták az elültetett fákat: „találtatván 13196 fa".

209 A következőkben a tanács megkísérelte közvetlenül is érdekeltté tenni a gazdákat a telepítésben: „Erdőnek felkerített földet 8 egyenlő részre kell szakasztani és mindenik tizednek a maga rátáját assignálni. A tizedek osztása: házak után járom szerint osszák fel, hogy kiki maga járma után esendő földben erdőt plántálhasson, melly neki tulajdona lészen. Ha valakiknek nincsen mibül plántálni, szabad lészen a Ballószegben és más szabad földön található nyárfa fiatalokat felásni, és magok földjébe ültetni.

210 Úgy látszik, hogy ez a kedvezmény nem járt kellő sikerrel, mert a következő év tavaszán ismét adminisztratív intézkedésre kényszerült a magisztrátus: „Minden járomra 50 szál fűzfát vagy egyebet vessenek, és a király erdeiben plántáltassák minél előbb, s magok jelen lévén, kiki mit plántált, számba vegyék.".

211 Ezek az intézkedések, ha nem is hoztak valami rendkívüli eredményeket, a kialakult akkut gondot valamelyest oldották. Az 1786-ban elvégzett összeírás során mindenesetre Kecskemét határában már 1207 holdnyi erdőt vettek nyilvántartásba, amelyből évenként 1722 öl kemény fát és 27 öl lágy fát nyert a lakosság.

212 A XVIII. század végén az erdősítés elősegítésében újabb okok is közreműködtek, amelyek lényegesen hatékonyabbnak bizonyultak. Bár a futóhomok elszabadulásában nem az erdők kiirtása játszotta a fő szerepet, annak megfékezésében az erdősítés kétségtelenül az egyik leghatékonyabb eszköznek bizonyult. Ezt a város vezetői a század végétől egyre tisztábban látták, és évtizedeken át tudatosan bővítették mindazon helyeken az erdőket, ahol a homok elemi csapásként jelentkezett. Az első ilyen irányú döntés minden bizonnyal 1790-ben született, amikor „...a ballószegi homok 207 IV. 1504. y 1754-1758. közötti töredékek. 208 ÍV. 1504. b/ 1754-1758. töredékek. 209 ÍV 1504. b/ 76. 747., illetve XV. 9. Hornyik János Kecskemétre vonatkozó feljegyzései, Tanácsi jegyzőkönyvekből készített kivonatok. 1756. június 23. 210 XV. 9. 180. 1757. október 18. 211 XV. 9. 1758. március 4. 212 FÖRDŐS: 1933-34. A szerző a 44. oldalon 1207, a 49-en 2085 holdnyi területet említ.