Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

tutora, az „...ő árváinak gyümölcsös kertét eladta..." 1659-ben.

191 A gyümölcsös kert nem lehetett már ezekben az évtizedekben sem ritkaság a városban. Ezt igazolja, hogy ugyanebben az évben Wesselényi Ferenc nádor, a város legnagyobb földesura „...Czirkátor Mihály nevű Kecskeméth városunkban lakozó jobbágyunk saját pénzen bizonyos puszta földet vévén, azt maga fáradtságával és industriájával szép eleven fáknak nevelésével is felépítette..." annak kérésére biztosította számára az örökösödési jogot és a vagyon sértetlenségét.

192 Ezek a gyümölcsösök a hódoltság alatt is már nemcsak terebélyesek voltak, hanem jelentős hírnévre is szert tettek. Ennek egyértelmű jele az, hogy a XVIII. század elején, amikor a belga királyi udvar nagy gyümölcsöst létesített, Grass alkovich Antal herceg közvetítésével kecskeméti gyümölcsfákkal látták el a kertet. A kecskeméti gyümölcsfák értékét maga is olyan kiválónak látta, hogy néhány évvel később a gödöllői gyümölcsösébe is innen kért csemetéket 1719-ben.

193 Ez a hírnév tartósnak bizonyult, és újabb megrendelések is futottak be megyei tisztviselők és főurak részéről: 1726-ban Orczy István kért Bende Mihály kecskeméti tanácsnoktól két-három éves alma és körte oltványokat „tíz, s tizenkét vagy többet is pénzemért",

194 1739-ben pedig a megyei alispán kért olvátnyokat.

195 Nem lehet véletlen, hogy Csányi 1840-ben a város és az itt élők egyik legfőbb érdemeként említi: „...Ki a várost mintegy ezer ölnyi szélességű zöld szalaggal majd egészen körülkoszorúzó szőlőskerteket távolabbrul nézi, azt hinné, hogy valóságos erdőséget lát: olly sűrűen díszlik azokban a buján-növekedett gyümölcsfák minden neme: a homok, mellyet régebben a természet átkának gondoltunk, e részben is megmutatta, hogy ügyes szorgalom által többféle szükségleteink kielégítésére alkalmas, mint az agyagföld..."

196 A város rohamosan növekvő lakossága már a XVIII. század végén komoly felvevő piacot jelentett a gyümölcstermesztés számára. A megnövekedett kereslet egyik kézzelfogható bizonyítéka az, hogy egyesek a törvényes útról letérve kívántak ebből hasznot húzni. Az elszaporodott visszaélések miatt a magisztrátus kénytelen volt rendeletében több téren is a termelők érdekei mellett kiállni. „A gyümölcsben tapasztalt lopások akadályoztatására szükség lészen szemmel tartani, hogy kik azok, akik azokat árulyák..." Ha nem volt szőlőjük, megtiltották ezt számukra. Ugyanezt kívánták elérni azzal, hogy a „kapások feleségei pedig egészlen 191 IV. 1504. a/2. 192 IV. 1504. y/34. 1569. febr. 9. 193 BENDE László: 1916. 73. 194 IV. 1504. y/36. 195 IV. 1504. b/76. 88. 196 CSÁNYI János: 1840. 79.