Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

többen voltak, akik a gazdasági emelkedés reményében vásároltak homokot, hogy iparűzés mellett szőlőmüvelésből kellő hasznot biztosítsanak maguk számára.

185 A szőlőtermesztés iránti fokozott érdeklődés természetesen nemcsak Kecskemétre volt jellemző. Már 1831-ben a város választott közönsége állásfoglalásában kénytelen volt leszögezni, hogy „...a szomszéd városok, melyek ezelőtt mindenkor ezen városi lakosoktól vásárolták be boraikat, szöllŐket ültetvén, annyi boruk terem, hogy többé ahhoz, hogy valaha ezen tárgyban e városra szoruljanak, még csak reménség sem lehet..." Ezt a tényt annál inkább sajnálatosnak tartotta, mivel „...ezen város határában is a szöllők felette elszaporodván, a lakosok nagyobb része tsupán tsak a szöllő műveléséből él, tsupán tsak ennek hasznából fizetheti adaját..."

1 Kecskeméten a tanács több szálon is befolyásolta, ellenőrizte a szőlőkben végzett munkát. Az egyik legfontosabb eszköz nyilvánvalóan a telepítések szabályozása volt évszázadokon át. Ezzel mind a túlzott konkurrenciát, mind az időről időre felizzó társadalmi elégedetlenséget elfogadható keretek között tudta tartani. Másik terület a szőlőkben történő kintlakás következetes üldözése volt. A XVTL századtól egészen a polgári forradalomig vezet az a folyamat, amely a szőlőtermelő kisgazdák és a magisztrátus közötti feszültség eredője volt, és amely végülis a gazdaságosság és a célszerűség győzelmével végződött.

187 A befolyásolás, a termelés bizonyos mérvű irányítása, mindenekelőtt pedig a termés védelme érdekében általános szokás volt a szüret idejének meghatározása. Erre Kecskeméten is jogot formált a magisztrátus. A forradalom évében is így történt ez. „Szóba hozatott, hogy a szőlő megérett, meg kell határozni a szüret idejét". A tanács szeptember 29-re tűzte ki a kezdés napját.

188 Kecskeméten a szőlészet ikertestvéreként volt jelen mindig is a gyümölcstermesztés. Legrégibb feljegyzéseink szerint borral együtt gyümölcsöket is szállítottak a város vezetői a török basák és a bégek számára a város békéjének megvásárlása érdekében.

589 A XVI. században a török defterek utalnak az itteni gyümölcsösökre,

190 a XVII. századból már adásvételről is hírt kapunk: Szíjártó Istvánné, aki Garai Bertalan árváinak 185 Amikor pedig a bor árusításának a korlátozása miatt számításuk nem vált valóra, az a városban létrejött társadalmi elégedetlenség egyik fő mozgatója lett. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1992. 186 IV. 1504. cl 170. 1831. április 5. 187 Erről bővebben szóltunk a tanyásodás tárgyalásakor. Itt csak egyik jellemző adatként említjük az alábbi határozatot: Szíjártó Jánosnak megengedtetett, hogy talfáji földjén szőlőt ültethet, de lakhely nélkül. IV. 1504. hl 76. 961. Ugyancsak figyelemre méltó példa a következő: Czollner Mihály a város egyik leggazdagabb embere volt, aki személyes jó kapcsolatban volt a szenátorok többségével is, mégis külön engedélyt kellett kérnie, amely alapján a tanács úgy döntött: Czollner Mihálynak megengedtetett, hogy a szőlejében levő házában kapás meglakhasson. IV 1504. hl 76. 895. 188 IV 1504. b/ 1848. II. 2310. tsz. 189 BENDE László: 1916. 11. 190 MÉSZÁROS László: 1979. 80-« 1.