Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

engedték át. Ezekben az évtizedekben mind több gazda mélyebb és egészségesebb pincét készíttetett, a szüretelésnél pedig egyre körültekintőbben és igényesebben jártak el: „...az érett fürtöknél az éretlenektül s a rohattakról, sőt a szemeknek a csumától is különválasztását, valamint a hordók körüli sokkal vigyázóbb bánást, úgy látszik, hogy a szőlőskertek megszaporodása, a boroknak azonnali el nem adhatása a boroknak nemesítését fogja következtetni..."

178 A jó erős vörös bor készítése érdekében a fehér és a fekete szőlőt külön szedték, és csak az egészséges szőlőt préselték ki. Éppen ezért a század derekára megváltozott a kecskeméti borokról korábban kialakított vélemény, a kortársak megállapítása szerint: „Jó asztali borokat, melyek Pesten is, mint egyik kereskedelmi ág felhordatnak, termeszt a szőlős gazda. Ezek a borok hegypincékben jól eltarthatnak számos évekig."

1 9 A szőlőtermelés egyre több háztartáson belül már nemcsak a házi szükségletek kielégítését szolgálta: a borkimérés már régtől fogva számos gazda biztos pénzforrása volt. Csak a hivatalosan engedélyezett bormérések száma 100 fölé emelkedett a reformkor idején,

180 és ennek minden bizonnyal többszörösét tette ki a kurtakocsmáké, melyek ellen a magisztrátus évszázados szélmalomharcát kitartóan vívta.

181 A szőlőtermesztés gazdaságossága egyre nyilvánvalóbbá vált.

182 Ennek igazolására Csányi az alábbi nagyon érzékletes és meggyőző példát hozta fel: „Egy olly 3 és fél holdnyi buckás homok-téren, mellyen körülhatározva csak egy birka sem kapott volna elég legelőt, 1837. évben kezdve szőlő ültetvén, már a közelebb 1839-diki szüretkor az időközben elhasznált és télire is eltett fürtökön felül 154 akó must termett!"

183 Érthetően ennek megfelelően a szőlőültetvények értéke is számottevően nőtt. A néhány évvel, évtizeddel korábban 30-40 váltóforintért kiosztott futóhomokból álló parcella a század derekára 12-15 ezer forintot is ért.

184 Érthető, hogy a szegényebb rétegeken belül is 177 rV. 1504. b/ 76. 370. 178 CSÁNYI János: 1840. 79. 179 KUBINYT Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 116. 180 ÍV. 1510. a/ Másodbírói számadások, 1847-48. 181 A kurtakocsmák elleni harc évszázadokra tekint vissza. A tanács a statútomok sorával, a büntetések rendszeres vagy elrettentő kiszabásával sem ért el érdemi eredményt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991. 47., 65., 120., 160., 162., 166., 183., 187., 210., 224., 242., 266., 295., és 312. sz. statútumok. 182 A szegényebb gazdák évszázadok óta adójukat is letudhatták boruk leadásával. A bor egyébként is a hódoltság alatt és után is mindig jó áron volt értékesíthető Kecskeméten. L. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/j 208-212. 183 CSANYI László: 1840. 82. Csányinak ez a megállapítása annál inkább figyelemre méltó, mivel az 1840-es években „...a honi szőlőművelés ... megszűnt rendes jövedelmi forrás lenni..." OROSZ István megállapítása alapján. Szerinte érdemes lenne feltárni azt is, hogy az 1840-es években milyen volt az értékesítési lehetőség. 1989. 47. 184 KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 116. A kecskeméti szőlőműveléssel Szabó Kálmán foglalkozott több értékes tanulmányában is.