Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

gű, a többi „alávaló minőségű" lett, tehát csak a termés 14%-a volt a helyi értékítélet alapján is igazán jó bornak mondható.

172 Tény, hogy az egyébként többségükben jó fajtájú szőlőkből készült borokkal szemben több más esetben is merült fel jogos kifogás. A fáradtságos munka azért sem hozhatta meg a megérdemelt eredményt, mivel a borkezelés terén súlyos hibákat követtek el az itteni gazdák, illetve súlyos mulasztásokkal tették tönkre munkájuk gyümölcsét. Ennek lett eredménye, hogy bár „...Kecskeméten sok nemes fajtájú szőlők vannak ugyan, de azok összekeverve, öszve is szüretelvén lévén, a külön fajok jó vagy rosszaságát színre, erőre, zamatra, tartósságra stb. való tűrősségét meg nem tudhatjuk, s ennél fogva azt sem, melyiket kellene szaporítani vagy irtani..."

173 Mivel a szőlőkben présházak nem voltak, miként az borvidékeken szokásos, a szőlőt, illetve a mustot többnyire hazahordták, s a bort otthon hagyták megforrni, az esetek nagy részében nem igazán szakszerűen kezelt hordókban. Megfelelő pincék hiányában a borok télen és nyáron súlyosan károsodtak. A XIX. században mind több gazda házánál alakítottak ki kisebb-nagyobb pincét, ami már lényegesen alkalmasabb volt bor szakszerű kezelésére. A vagyonok, házak értékei között kiemelt helyen szerepel a pince léte, amelyik olykor több száz hektó bor befogadására is megfelelő volt.

174 A korszerű termelésre és feldolgozásra fogékonyabb gazdák pedig szőlőikben gondoskodtak a megfelelő feltételekről. Csányi János, a kiváló közigazgatási szakember és jeles gazda 500 útból álló szőlőjében nemcsak a kapás számára épített megfelelő lakóhelyet, hanem présházat is.

175 Eljárásása nem volt egyedi eset. Szűkre szabott mellékletünkben Kajtáriné vagyonbecslésében is fellelhető: „573 út szőlő, sajtóház, kapás lakhely, veteményes kert".

176 Tehát a reformkorban minőségi változás tapasztalható a kecskeméti borgazdálkodásban is. A hordókat korábban olyan hanyagul kezelték még a város pincéiben is, ahol nagy tételekben tárolták a különféle minőségű borokat, hogy abból gyakorta súlyos károk keletkeztek. Nem valószínű, hogy egyedi eset volt: 1808 februárjában két pincében lévő 3027 akó borból 855 akó, tehát közel ötszáz hektóliter olyan rossz és dohos lett, hogy azokat kimérni már nem lehetett, és helyette kénytelen volt a város 1000 akó Jóféle" újabb bort vásárolni, az ihatatlan tömeget pedig ecet készítésére 172 FÖRDŐS László: 1933-34. 48. 173 CSANYI János: 1840. 79. Ezekben az évtizedekben néhány kiemelkedő eredményt produkáló borvidéktől eltekintve országosan is hasonló volt a helyzet. A parasztok a szőlőt „óntapasztalás és aggszokás szerént művelik" szól a megállapítás: OROSZ István: 1989. 47. 174 ÍV. 1504. d 203-206. Vagyonbecslések 175 ÍV. 1504. d 203. 176 ÍV. 1504. d 203.