Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

nagyobb gazdák júniusban, de legalábbis a tavasz folyamán kínálták fel készleteiket, amikor a bor ára már lényegesen magasabb lett. Teljességgel érthető, hogy a helybeli gazdák igyekeztek megvédeni saját érdekeiket, és csak akkor engedték a más településekről való borok behozatalát, ha kimondottan rossz volt a termés. Különösen felerősödött ez a törekvés a XIX. században a szőlőültetvények rohamos bővülése idején. 1820-ban is határozatban tiltotta ki a a város területéről az idegenek borát.

166 1830-ban is a bor elkobzása terhe alatt tiltották meg a behozatalt.

167 A szőlők megművelésének módjáról, a különféle szőlőfajokról és a bor kezelésének folyamatáról nagyobbrészt csak a XIX. századból maradtak fenn adataink. Az tény, hogy mindig is a szőlő megmunkálása az itteni körülmények között is rendkívül munkaigényes tevékenység volt. A kortársak is úgy látták, hogy a „...szőlőművelésben legkitűnőbb nyoma fekszik a kecskeméti nép élénk munkaszeretetének és hangyaszorgalmú iparának..."

168 Az évszázadok során az egyre jobban terebélyesedő szőlőskertekbe sokféle és az esetek nagyobb részében jó minőségű fajtát telepítettek a helybeliek. „Szőlővesszejiket, vagy az ültetésre használt venyigéket, az ország minden vidékéről szerzek össze, s valójában oly sok s különféle s nemesnél nemesebb-fajú fürtéi vannak, hogy a szép iparú s dicső emlékezetű Schams venyigeiskolájának is csak itt volna legalkalmasabb központi helye."

169 1812-ben egy felmérés során 29 féle figyelemre méltó szőlőfajtát számoltak Össze a város körüli szőlőskertekben.

170 A szőlő megmunkálása és gondozása az adott időszakra jellemzően és kellő körültekintéssel történt már évszázadok óta. Mégis a kecskeméti bor nem tudott kivívni különösebben jó hírnevet. Az egyik legfőbb kifogás az volt vele szemben, hogy nem tartható el elég sokáig. A ferencesek rendfőnöke „...minden szomszédos helyre utazóval megállapodott, hogy a rendház számára nyári borról gondoskodjon...", mivel „...a kecskeméti bort, amit jelenleg koldulással szerzik, szeptember után alig, vagy egyáltalán nem lehet ivásra megőrizni..."

171 Ennél az ítéletalkotásnál viszont feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy az átlagos bor is feltétlenül jobb lehetett, mint amit a kolduló szerzeteseknek adományoztak. A rendfőnök ítéletének megalapozottságát alátámasztja az 1786-os összeírás értékelése is. E szerint a városban leszűrt 39837 akó terméséből csak 5572 akó volt jó minősé166 A statútum indoklásaként rögzítették: „Tapasztaltatván az, hogy a szomszéd kömyékbül számosabb kocsikon hordónként hozzák a borokat a városra..." További indokként a kurtakocsmák megfékezését és a helyi borok minőségének a védelmét emelték ki. A legnagyobb felhozatallal a vadkertieket vádolták. 167 IV. 1504. b/76. 381. 168 KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 112. 169 CSÁNYI János: 1840. 78-79. 170 BENDE László: 1916. 20. 171 SZABÓ Attila: 1992. 41.1773. jan. 2-i bejegyzés.