Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

Bár a század második felében a bevándorlás üteme részben az ország egészében lezajlott gazdasági és politikai változások, részben a város korlátozó intézkedései miatt lelassult, az adóztatás végett nyilvántartásba vett háztartások száma mégis csaknem 40%-al nőtt egy negyed századon belül. 1786 után a növekedés tempója tovább csökkent ugyan, de még így is a század derekára közel 60%-os további gyarapodás tapasztalható. Érthető, hogy a szőlőingatlant szerzők aránya, mértéke nem tudott ilyen ütemben gyarapodni, és az egyes vagyoni rétegeken belüli birtokarányok is átrendeződtek. 1780-hoz viszonyítva a szabadságharc idejére az abszolút gyarapodás ellenére a törpegazdák tulajdonában lévő szőlőterület 56,5%ról 35,2%-ra zsugorodott. A kisbirtokosok tulajdonában viszont számarányukhoz képest bizonyos növekedés mutatható ki: 29% helyett 32,2%-ot birtokoltak. A középgazdák és nagygazdák tulajdonlásában érezhető az igazan nagy változás, hisz mindkettőnél megkétszereződött a szolővagyon területe: 8,2%-ról 19,5%-ra, illetve 6,3%-ról 13,2%-ra emelkedett a tulajdonukban lévő szőlő aránya. Ezek a változások mind a szőlőtermelés gazdaságosságára, mind annak rétegképző szerepére egyaránt rávilágít.

148 Újabb szőlők nagyobb arányú telepítése mindig több társadalmi, vagyoni réteg érdekét szolgálta, illetve sértette egyszerre. Az egyik szinte az egész korszakon át ható tényező kétségtelenül az volt, hogy a földesúri jogokat bérlő, illetve megvásárló magisztrátus igen nagy haszonnal adta el a megvásárolt borokat, az év minden szakaszában magasan tartva az árakat. Ez a gyakorlat egyrészt erősen késztetett arra, hogy a saját szükségletét kiki maga termelje meg, másrészt csábított a többlettermés illegális formában történő kimérésére, a kurtakocsma tartására. Másik motiváló tényező kétségtelenül az árutermelésbe való bekapcsolódás egyik leghatékonyabb módjának minősült, amennyiben a mind fontosabbá váló készpénz megszerzését biztosította. A korszak végére az értéknövelésnek és a vagyonképzésnek egyik legfontosabb forrásává vált. Társadalmi szempontból is igen fontosnak minősült a bortermelés, mivel a nagyszámú zsellér és napszámos az év jelentős részében munkához, megélhetéshez jutott általa. Végül ismételten utalnunk kell arra, hogy a futóhomok megkötésében igen fontos és hatékony eszköznek bizonyult, Természetesen voltak olyan tényezők is, amelyek a szőlőterületek növekedése és a parcellázások ellen hatottak. Ezek között első helyen kell kiemelnünk azt, hogy az egyéni bortermelés bővülése mindig veszélyeztette, csökkentette a városi kocsmák hasznát, bevételét. A szőlősgazdák közötti konkurrencia legalább ilyen mértékben hatott. 1826 táján újabb okként jelölték meg a munkabérek jelentős növekedését, és kezdettől fogva egyik legjelentősebb ok mindig is az volt, hogy minden hold szőlő telepíté148 A fenti adatok IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b és 1991/a ide vonatkozó táblázatai alapján készültek.