Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

Szorosan ide a belterjesebb kertkultúrához kapcsolódik ennek másik ága, a virágkertészet, amelynek régebbi hagyományai nyilvánvalóan a családi házak, majd a tanyák barátságosabbá, esztétikusabbá tétele érdekében az egyes háztartások keretei között alakult ki, és innen fejlődött tovább az igényesebb árutermelés felé. A nagy változás e téren is a XIX. század első felében ment végbe. Az 1840-es évek derekán joggal állapítják meg, hogy: „A virág tenyésztés már Kecskeméten sem jár haszon nékül, amint piaczunk bizonyítja. Mind a virágmagokból, oltványokból s gumókból, mind magokból a virágokból egész év alatt szép jövedelmet lehetvén szerezni." Tehát már jelentős piaca volt a virágtermesztésnek a mezővároson belül is. A mintagazdaság területén az igényesebb virágok termesztése érdekében „üveg vagy meleg ház" készítését is szükségesnek tartották, „mégpedig a haszon tekintetéből is, mert a legdrágább és pénzt fogó virágok nagyobb része télen által meleg helyet kíván, s tavasszal dúsan kamatozik." A fokozódó igények jelentkezése, illetve ezek további fejlesztése volt a céljuk azzal a gazdaság részvényeseinek, hogy a központi épület körül mintaszerűen esztétikus környezetet igyekeztek teremteni: „Az udvart gyönyörködtető erdős ligetek szépségét ezen virágos kert külön különféle eleven spaliczokkal ... felosztva nagyon fogja növelni s mintegy kiegészíteni..." dl Takarmánytermelés A XVIII. század nagyobb részében az állattartás legfőbb és csaknem kizárólagos alapja a rét és a legelő volt. A XVIII. század közepe előtt csak akkor beszélhetünk takarmányozásról, ha az állatok istállóba kerültek. Ezt legtöbbször csak a télre korlátozták. A nyári istállózás gyakorlatilag ismeretlen volt. A takarmányozásra hosszú ideig nem is volt fogalom. A jeles mezőgazdasági szakíró, Nagyváthy nyomán „istállóban legeltetni" kifejezést használták erre a célra. A lovak kivételével szinte kizárólag a legeltetés jelentette az év nagy részében a jószágok táplálásának módját. Az ország nagyobb részében csak a XIX. század második felében, a legelők rohamos csökkenése állította igazán előtérbe a takarmánynövények termesztését.

132 A modern takarmánytermesztés Németalföldön alakult ki. Innen terjedt tovább Franciaországba, Németországba és ezen keresztül Ausztriába. Nálunk az egyik legfejlettebb gazdaságunkban, a Lilien uradalomban is csak 1797-ben lelhetők fel az első nyomok. A takarmánytermesztést az ország nagy részén erősen gátolta a nyomásos gazdálkodás. Ezzel magyarázható, hogy hiába kísérelte meg Tessedik népszerűsíteni a lucerna, lóhere, mohar termesztését a szarvasi gazdák körében, az előadásra összehí132 GAÁL László: 1978. 346.