Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

vottak kinevették. Ahol nem bénított a nyomásos rendszer, ott a vetőmag megszerzése jelentett megoldhatatlan gondot. Jellemző a XVIII. századi viszonyokra, hogy többen is akadtak, a „takarmányfüvek" szántóföldi termesztését apróra vágott széna elvetésével kísérelték meg, mert azt hitték, hogy az így elvetett növénynek magja van.

133 A széna képezte nemcsak a korábbi évszázadok során, hanem még a polgári forradalom táján is az egyik legfontosabb takarmányt. Ezért volt komoly értéke a jól karban tartott réteknek, kaszálóknak. A kaszálók értéket külön is emelte a városon belül az a tény, hogy itt jelentős számú katonaság állomásozott állandó jelleggel, és ezek ellátása részben kötelezettségként, részben bevételi lehetőségként is jelentkezett. Bár nem ment ritkaság számba a rétek, legelők trágyázása, annak céltudatos kialakítása, gondozása érdekében keveset tettek a kecskeméti gazdák. Több mint figyelemre méltó, hogy a már többször idézett mintagazdaság is szükségesnek tartja a megfelelő nagyságú — az egész terület kb. 20%-át kitevő — kaszáló kialakítását, A döntést körültekintően meg is indokolja a szerző: „Első tekintettel itt is úgy látszik, mintha ez nálunk nem is volna szükséges tárgya a példánygazdaságnak, mert úgymond Kecskeméten úgy is jól tudják azt a gazdák, hogyha a gyepet megtrágyázzák, több szénát terem... De én úgy hiszem, itt is bő mező áll nyitva a példamutatásra és hasznos kísérletekre. Mert bármelyik gazdának kaszáióját tekintjük is, avagy nem ugyanazon fűnemek vannak-e abban most is, mellyek 3-dik, 4-dik elődünk idejében is voltak, habár azok kevés termést nyújtanak, vagy rossz, s néha mérges fajokkal kevert természetűek légyenek is. És lehetne-e csak egy példát is mutatni hol a gyepkaszálók mesterséges megjavítására, nemesítésére a hasznosabb és több szénát adható gyepfű nemek szaporítására ... lépések történtek volna?" Ezért is szorgalmazza a tarack és egyéb értéktelen füvek helyett a nemesebb és nagyobb hozamú fűfajták termesztését.

134 A rétek, legelők szénahozamának nagyságára vonatkozóan igen kevés adat áll rendelkezésünkre. Mivel e téren érdemi változás évtizedeken át nem történt, egy-egy adat is komoly tájékozódási pontként szolgálhat. Az 1786-os összeírás felmérése szerint Kecskeméten a 77-78 ezer holdnyi legelőn 87478 mázsa jó minőségű széna, és 75867 mázsa „savanyú" széna volt hasznosítható. Miközben ezeket a területeket legelőnek is használták az év meghatározott időszakában, 163345 mázsa szénát is biztosítottak az állatok téli takarmányozásához. Ez holdanként mindössze 2,12 mázsa átlagot jelentett.

135 A hétköznapok termelő tevékenysége során a réthez, legelőhöz kapcsolódott sok vízjárta lapos, illetve a szikes tavak, valamint a Tisza melletti árterület nádasa. Ezekről is takarítottak be takarmánynak való különféle 133 GAÁL László: 1978. 347-349. 134 . rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. d 110. 135 FÖRDŐS László: 1933-34. 48.