Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

feneke a kender és a len áztatása idején használni szokott hantok behordásával töltődik, s most egyéb helyeken is találnak a lakosok erre megfelelő vizet ... nehogy az annak környékén legeltetni szokott tehéncsorda itatásban szükséget szenvedjen, és a juhok úsztatásokra használtatni szokott víz bémocskoltasson, a kender és a len áztatása tilalmaztasson...

128 Az olajosmagvak eltérjedségére nincsenek közvetlen adataink. Sem a repce, sem a napraforgó nem lehetett igazán elterjedt, bár a viszonylag nagy számú olajütők nyersanyaggal való ellátáshoz minden bizonnyal hozzájárultak. Kétségtelen, hogy 1817-ben Schweiger Márton azért kívánta megvásárolni a várostól az un. magazin épületet, hogy ott újabb olajütő malmot hozzon létre. Bár ekkor nem járt eredménnyel, 1821-ben igen komoly összeget, 1320 forintot szánt arra, hogy húsz évre megszerezze ehhez az engedély. Tehát kétségtelen, hogy a XIX. század elején már számottevő lehetett az olajos magvak termesztése a város határában. A konyhakerti növények iránti igény ezekben az évtizedekben fokozatosan nőtt, de még semmiképpen sem beszélhetünk arról, hogy a szántóföldi növénytermesztés részévé vált volna. A XVIII. század során még mindig a tanya közvetlen közelében, vagy a város tövében lévő veteményes kertekben termesztették a háztartás számára szükséges zöldségféléket. Az igényesebb és a piacra is szállító zöldségtermelés a napóleoni háborúk idején jelentkezhetett: „...ezelőtt mintegy 30 évvel — írja Csányi János 1840-ben — egy-két élelmesebb gazda egy pár német kertészt hozván le, azóta azt lehet mondani, hogy általában elterjedtebb, és olly nagy mértékben elszaporodott, hogy nemcsak a helybeli piacz láttatik el mindennemű gyökérrel és zöldséggel, hanem azokat eladás végett másfelé is szívesen széllyelhordják."

129 „Főként káposzta roppant mennyiségben termesztetik évenként, s a tiszai vidékre is nagy mennyiségben szállíttatik."

130 A reformkor végén ezeket az eredményeket részben szakszerűbbé, részben pedig tömegesebbé kívánták tenni. Ennek érdekében a mintagazdaság egyik fontos feladata lett a zöldségtermesztés terén a helyi lehetőségek jobb kihasználása és annak propagálása. „Ezen kertészet neme szépen halad ugyan már nálunk is, mert némely avatott kertészek 1 hold földből két három száz váltó forintokat is ki árulnak évenként, de mégsem annyira, hogy a példaadás már szükségtelen volna, mert igen sok és hasznos konyhavetemények vannak még, mellyeket ide által szállítani jó és hasznos is lészen. De továbbá magában tekintve is, mint a mezei gazdaság leghasznosabb ágát intézetünkben vétek nélkül el nem mellőzhetjük." állapította meg a program megszerkesztője.

131 128 A Csalánosi tóban már 1749-ben folyt a kenderáztatás. XV. 22. jegyzó'könyvi kivonatok 1746-1756. IV. 1504. aJ 1826. VII. 31. 129 CSÁNYI János: 1840. 79. 130 KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 112. 131 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. cl 107.