Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

VI. A pénzügyek alakulása

helyi tőkések csoportjához, és hamarosan meg is előzték a helybelieket.

968 Rövidesen önálló foglalkozásként ismerték el a hitelezést. Az 1850-ben készített összeírásban hat tőkepénzest vettek nyilvántartásba, és mellettük még egy kereskedő is fizetett ilyen tevékenysége után adót.

969 A helyi hitelviszonyokra is döntően kihatott az első hazai takarékpénztár megnyitása, melyre Fáy András javaslatai és erőfeszítései alapján 1839 augusztusában került sor. A helyi gazdálkodók a következő évek során tucatjával mérették fel a tanáccsal vagyonukat, hogy a szükséges tőkéhez könnyűszerrel hozzájuthassanak. A hitelkérelemmel jelentkezők meglepően nagy száma egyértelműen érzékelteti, milyen arányú tőkehiány lehetett a mezővárosokon belül évtizedeken át.

970 Tekintettel arra, hogy a helyi birtokosok nem gondolták kellően át a hitel felvételeinek következményeit, és szerencsétlenségükre a negyvenes években igen nagy szárazság majd az egész kontinenst átfogó gazdasági válság is kibontakozódott, a kölcsönhöz folyamodók közül sokan szükségszerűen tönkrementek. Nem egyedinek, hanem inkább tipikusnak mondható Márkus István esete, aki a Pest megyei takarékpénztártól felvett kölcsön törlesztése érdekében a Nagykőrösi út melletti 30 holdnyi szántóját kénytelen volt eladni.

971 A szorult helyzetbe került gazdálkodók újabb hiteleket voltak kénytelenek felvenni a helyi pénzemberektől, tehát az esetek nagyobb részében nem újabb vállalkozásokba fektették a kölcsönként felvett tőkét, hanem adósságaik törlesztését szolgálták azok. Egészében tehát azt fogalmazhatjuk meg, hogy a széleskörű igényt követve a korszak végére lassan intézményesülő hitelviszonyok a gazdasági dekonjunktúra és a kellő hozzáértés hiányában sok esetben nem a gazdasági fellendülést hozták meg a helyi parasztság számára, hanem sok esetben eladósodtak és nem ritkán kilátástalan helyzetbe kerültek a polgári forradalom küszöbén. Nemcsak sok gazda, hanem a város magisztrátusa is súlyos adósságterhet görgetett maga előtt évtizedeken át, amely hólabda módjára növekedett. A XVIII. század végén a városnak még nem volt érdemi adóssága. A különféle puszták zálogba vétele, majd a Koháry örökösöktől való megváltakozása és több pusztának megvásárlása érdekében újabb és újabb jelentős kölcsönt kellett felvennie. A terhek növekedésének érzékeltetése végett érdemes néhány adatot megemlíteni. Már 1815/16-os gazdasági évben a 253 ezer forintnyi éves bevételből közel 33 ezer forintot a kamatok fizetésére költött a város. A tanács 1847-ben a bevételeket a lakosság nem 968 Ö. KOVÁCS Jószef: 1993/b 969 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. 1991/b 103-104. 970 A sok tucatnyi esetből mindössze egyetlen részletet emelünk itt ki: Szécsényi Nagy Gábor a Pest megye pártfogása alatt lévő takarékpénztárból kölcsönt venni szándékozván, javainak az intézet szabályai szerinti összeírására, megbecsülésére bizottmányt neveztek ki, s annak munkálata nyomán vagyon értékéről bizonyítványt kért a városi tanácstól. A négy főből álló bizottság a szabályzatnak megfelelően eleget tett kötelezettségének. IV. 1504. a/ 1848. III. 1100. tsz. 971 IV. 1504. a/ 1848. II. 2317. tsz.