Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

b/ Számuk alakulása Tekintettel arra, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni, kik tartoztak a feudális társadalom utolsó szakaszában a kereskedők közé, számuk meghatározása is rendkívül körülményes. A városi nyilvántartások közül az adólajstromok azok, amelyeket elsődlegesen igénybe vehetjük célunk eléréséhez. Ezek viszont rendeltetésüknél fogva az adókötelezettséget és a befizetést rögzítették, és nem vagy csak ritkán utaltak az adózó foglalkozására, mindenekelőtt csak akkor, ha erre a tevékenységre külön is vetettek ki adót.

897 Éppen ezért nehéz figyelemmel kísérni azok számának alakulását, akik a városban házzal rendelkeztek, és így mint gazdák kerültek be a nyilvántartásba, és kisebb-nagyobb mértékben kereskedelemmel is foglalkoztak. Az 1707-ben rögzített adóösszeírásban mindössze egyetlen kereskedő van feltüntetve, és mellette 12 fő tőzsér található még, akik amellett, hogy gazdaként egyéb ingatlan és ingó vagyonuk után is lerótták adójukat, kereskedelmi hasznuk alapján is kötelesek voltak bizonyos összeget a város kasszájába befizetni.

898 Ez a szám nem tartalmazza ugyan azt a néhány boltost, akik a városban át tudták vészelni a háborús évtizedeket, de mindenképpen érzékelteti, mennyire kezdetleges szinten állott a városban a XVTII. század legelején a kereskedelem. A városra köszöntő békésebb évtizedek számottevő előbbre lépést biztosítottak e téren is az itt élők és az ide betelepülők számára. Ezért az 1757-es adóösszeírás már lényegesen megváltozott körülményeket tükröz. Az adókivetés során szükségét látták annak, hogy utaljanak arra is, milyen kereskedelmi tevékenységük után váltak adókötelessé. Ez lehetővé teszi, hogy pontosabb képet alkothassunk a városban tevékenykedő kereskedők összetételéről. Annak érdekében, hogy később lehetővé váljon az érdemi összehasonlítás, a változások, a fejlődés folyamatának pontosabb illusztrálása, szükséges az összeírás ezirányú adatait itt is rögzítenünk.

899 (L. XXXIV. táblázat.) A táblázat adatai alapján több következtetést is levonhatunk. Az első leginkább szembetűnő tény a kereskedők számának igen jelentős növekedése a fél évszázaddal korábbi állapotokhoz képest. Bár kétségtelen, hogy az adózók száma is közel négyszeresére gyarapodott, a kereskedelmi tevékenységért adót fizető teljes jogú lakosok száma csaknem nyolcszorosára nőtt. Bár ez a létszám az itt élő görögökével együtt is viszonylag csekély, a növekedés ütemét mindenképpen ki kell emelni.

900 Erre leginkább kritikus gazdasági-pénzügyi helyzetben került sor. A fennmaradt adókulcsok is arról győznek meg bennünket, hogy a város teljes jogú lakosai kereskedelmi tevékenységük után csak ritkán voltak kötelesek adózni. Az ingatlanok, a munkaképes személyek, ingóságok, malmok, pálinkafőzők és különféle ipari tevékenység szerepel az adókivetések során, de a kereskedelmi tevékenység csak ritkán. IV. 1504. m/ 48. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 168. ÍV. 1504. Összeírások. 1757. alapján.