Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

hosszú időt vett igénybe. A török kiűzésével kapcsolatos háborús időszak lezárulása után csaknem azonnal feltűntek annak árucseréjében. A szabadságharc utáni években már fellelhetők a vásárokban, ahol „a kalmárok a zsidókkal egy vonalban árulni nem akarnak."

876 Az alkalmi jelenlétek után lényegi változást hozott az 1746. esztendő, amikor a tanács engedélyezte négy óbudai zsidónak, hogy a nyersbőrök összevásárlása végett állandóan a városban tartózkodhassanak.

876 Ezek a kereskedők lehetőségeiket igyekeztek a maguk előnyeire fordítani, és egyfajta monopóliumot biztosítani maguk számára. Ennek hatására „Panasz érkezett a tanácshoz, hogy az árendás zsidók más zsidó kereskedőt távol tartanak a várostól, így a bőröket olcsón veszik meg, egy részüket el sem tudják adni.

877 Bár az árendaként kifizetett jelentős összegek hatására lehetőségeik folyamatosan bővültek, és a „türelmezett" zsidók száma a városban fokozatosan nőtt, a tilalmazások száma még mindig igen jelentős maradt. A velük szembeni fenntartások makacsságát a városi szabályrendeletek alapján is nyomon követhetjük. A tanács 1761-ben úgy döntött, hogy a zsidók számára vasárnap tilos a vásárlás. A nemesi vármegye közbelépésére 1777-ben a városban lévő árendás zsidók mellett a megyében lakos zsidó kereskedők is bizonyos kedvezményekhez jutottak. Mégis a városi tanács döntése értelmében ezek is csak a „négy vásár előtt egy hét és utána is egy hét" időt tölthettek itt. A városban árendátorként befogadott zsidók számára korlátozás már csak az volt, hogy „nem többet hanem csak két szállást tarthassanak, de feleségeikkel és cselédjeikkel itt ne lakhassanak, két s három szükséges szolgákat mindazonáltal mindenkor tarthassanak."

878 A különféle belső ellentétek is hátráltatták a városban történő megtelepedéseiket. Ennek ellenére a XIX. század elején mind több területen sikerült nekik a komolyabb jövedelemforrásokat megszerezniök. A bormérések bérletei után a vendéglátás különféle területein belül is mind több egységet béreltek maguk számára. 1840-ben Fischer Jakab az árverésen 24 kocsma bérleti jogát szerezte meg a maga számára, amit később még két újabbal egészített ki.

879 Tehát a reformkorban az egyre nagyobb számban lévő zsidó kereskedők mind nagyobb teret kaptak a város árucseréjében, de a polgári forradalomig a tényleges egyenjogúságot nem tudták megszerezni. De nemcsak az idegenekkel szemben volt sok fenntartása a lakosságnak és a választott testületnek. A már kialakult kereteken a rendi IV. 1504. b/ 76. 842. A tanács viszont „az eddigi gyakorlat épségben hagyása mellett" határozott, tehát már korábban is jelen voltak a zsidó kereskedők a sokadalmakban. HORNYIK János: 1988.12-13. ÍV. 1504. b/ 1754-1758 közötti évekből fennmaradt töredékek, 1755. augusztus 4. A tanács ígéretet tett, hogy az újabb árendás szerződések alkalmával a termelők érdekeit szem előtt fogja tartani. rVANYOSI-SZABÓ Tibor: 19917b 91-92. Ö KOVÁCS József: 1990. 112-113.