Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

társadalomban nem szívesen változtattak ezekben az évtizedekben, de még később sem. Pl. a városban igen nagy mértékben megszaporodott csizmadiák és szabók újabb és újabb kereteket, területeket kívántak szerezni maguk számára áruik értékesítése érdekében. Ezért a csizmadiák 1809-ben azt kérték, hogy egyszerre több helyen is felkínálhassák portékáikat. A következő évben az volt kérésük, hogy a baromvásárok alkalmával délutánonként is árusíthassanak, majd, hogy a vásártéren több helyen is megjelenhessenek. A korábbi rendeleteknek és szokásoknak betartása arra ösztönözte a tanácsot, hogy ezeket a kéréseket sorra elutasítsa. Még 1814-ben is nemleges lett a válasz, amikor azt kérték a szabókkal együtt, hogy a vásár első napján árusíthassák termékeiket. Csak 1816-ban tudták elérni, hogy a vásárok első napjainak délutánján áruikkal megjelenhessenek.

880 A kereskedelmen belül a sok korlátozó tényező között feltétlenül érinteni kell az időbeli behatárolásokat is. Ezek között a legjelentősebb kétségtelenül a vasár- és ünnepnapokon régtől fogva különböző korlátozásokat rendeltek el az árucserében. Már 1678-ban úgy döntött a tanács, hogy: „nem lészen szabad se kalmárnak, se kufárnak semminemű jószágot vasárnap árulni." Ez a tilalom azonban nem terjedt ki a különféle mezőgazdasági árukra.

881 E téren érdemi változás nem történt, hisz még közel száz évvel később is úgy döntött a magisztrátus, hogy „innep napokon minden boltok zárva legyenek, a piacz pedig és a mészárszék a második harangozásig szabad lészen... A csapszékeken és a vendégfogadókon estveli 4 óráig se borivók, se muzsikusok ne találtassanak kemény büntetés alatt."

882 A következő évtizedekben számottevő liberalizálódás mehetett végbe e téren is, és ennek ellenhatásaként a katolikus egyház helyi plébánosa a korábbi szokásokra és királyi rendeletekre hivatkozva követelte a tanácstól a rendcsinálást. Ennek értelmében fogalmazták meg az újabb rendeleteket, melyek értelmében „ünnepnapokon és vasárnapokon is boltjaikat árulás végett a boltos kereskedők felnyitni ne bátorkodjanak, különben első esetben 6 ft., másodszor 12 ft-ra büntettetnek." Ezzel egyidőben úgy döntöttek „A kofákra és élelmet áruló más lakosokra nézve... Mihelyest ünnepnapokon reggeli 8 óra előtt egy fertájjal dobszóval a piaczról való eltakarodásra jel fog adatni, azonnal minden sorsú áruló a piaczról úgy eltakarodni köteleztetik", ellenkező esetben portékájától megfosztják.

883 A vasárnapokon és ünnepnapokon a termelő munka mellőzésének a betartatása visszatérő gond maradt. Mind a mezőgazdaságban mind az iparban és a kereskedelemben merültek fel az egyházi személyek szándékaitól eltérő igények és törekvések. Ezért a korábban kelt rendeleteket sorra megsértették, a magisztrátus pedig a tényleges büntetések helyett újabb IV. 1504. b/ 76. 481-482. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 30. Uo. 71. 1761. Uo. 245-247. 1824. h HO 881 882 883