Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
V. Kereskedelem
Bár kétségtelen, hogy ezen tájegységen belül a görög és szerb kereskedők már évtizedek, sőt évszázadok óta rendszeresen megjelentek, a hódoltság alatt a városban nem települtek meg. A legrégibb rájuk vonatkozó adat 1698-ból való, amikor a tanács velük kapcsolatosan döntött: „Mint hogi az mi eleink semmi idegen Nemzetséget sem Görögöt sem Ráczot maguk között nem szenvedtenek, és a Melt, földes urunk eö Nga melt, parancsolattya is ugi tarty a hogi Görögöt és Ráczot köztünk ne tarcsunk", ezért csak azt engedték számukra, hogy „Sátorban árullyanak két vagi három napigh, s azután mennyen tovább, itt holnap számra ne lakjanak". Ennek ellenére 1702-ben már módosította a tanács korábbi álláspontját: „a Görögök, kik Esztendeigh itt laknak, minden holnapra in specie ket aranyat adgyanak", tehát már vannak, akik folyamatosan a városban tartózkodnak. Sőt 1708 május 12-én Kecskeméten hozták létre azt a görög kompániát, amelyben 26 görög kereskedő szerződött egymás támogatására. 870 A következő évtizedek alatt a görög kereskedők és a városi magisztrátus között gyakori volt a véleménykülönbség, ami mindenekelőtt az adózással volt kapcsolatos. Az évtizedeken át tartó, a kancelláriát és a nemesi vármegyét egyaránt megjárt viszály végére csak a század utolsó éveiben került pont. A város teljes jogú polgáraivá pedig csak a templomépítés alkalmával kapott engedmények révén váltak. 871 Nagy lélekszámú görög kolónia sohasem volt a városban, bár a XLX. század elején jelentősre duzzadt számuk az itt élő családtagokkal együtt. A Rákóczi szabadságharc alatt 1704-ben hat személyről történik említés az adókönyvben, 872 1708-ban 26 férfi, 1725-ben 6 főnök, 18 segéd és inas, 1750-ben 30 férfi, 1764-ben a 37 férfi mellett már 2 (magyar származású) asszony és egy öreg nő, 2 fiúgyermek, 41 inas és segéd volt található. 1812-ben 18 háztartásban 136 személyt írtak össze, míg 1825-ben 22 családban 65 férfi és fiú, 49 asszony és lány, összesen tehát 114 fő volt. 873 A felsorolásból kitűnik, hogy a hatvanas évekig a családtagok nem tartózkodhattak állandó jelleggel a városban. További korlátozó tényezők is nehezítették ezen kereskedők tevékenységét, amely révén nem válhattak a város teljes jogú polgáraivá. Mivel lényegében idegen állampolgárok voltak, velük szemben még 1762-ben is megújította a magisztrátus az ingatlan szerzési tilalmat: „Minthogy az itteni görögöknek jármos ökrök, szőlő és házak tartására soha semmi jog nem adatott, ezért Rúzsa György házát és szőlejét azonnal eladni tartozik, máskép azokból ki fog becsültetni." 87 * A város kereskedelmében a görög-szerb kereskedőkön kívül igazán komoly szerephez a zsidók jutottak. Az idegen nemzetiségűekkel szemben nem csekély fenntartást mutató korban a városban megtelepedésük igen HAJNÓCZY Iván: 1939. 6-10. PETRI Edit: 1975. 39-40. PETRI Edit: 1975. 46-47. IV. 1510. d 1704. pótlólagos összeírás, negyedik lajstrom. Közöttük 8 szerb és 3 román volt. HAJNÓCZY Iván: 1939. 13-14. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 74. 870 871 872 873 874
