Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

néhányat. Miután 1756-ban özvegy Szentkirályi Jánosnét, aki nemes ember felesége volt, „már nyolc alkalommal kurtakorcsma áruláson kapattatván", 24 forintra büntették azzal a megszorítással, hogy „ha ennekutána csak egy ízben is tapasztaltatik... régi praxis szerint háza elvonassék". A szigorú döntést a tanács minden bizonnyal az előkelő rokonság közbenjárására 12 forintra mérsékelte.

826 Sok más alkalommal is előfordult, hogy gazdag nemesek is vétettek a városi rendeletek ellen. 1823. január 2-án a borbíró hivatalosan jelentette, hogy több évi megfigyelése alapján bizonyítottnak látszik, hogy nemes Szeles Sándor „kurtakorcsmálkodáson" marasztalható el. Négy olyan tanút állított, akik vallomására alapozni lehet. A vádlott a tanács előtt megjelent, de tagadott. Ennek ellenére a tanúk vallomását figyelembe véve a vádlottat 25 forintra büntették.

827 1833-ban nemes Muraközy Jánost marasztalták el hasonló vétségért 12 forintra. Érthetően teljességre e téren sem törekedhetünk, éppen ezért csak néhány példát emeltünk ki.

828 Nemcsak szegényebb lakosság tagjai, nemcsak nemesek, hanem a város alkalmazottai is többször engedtek a kísértésnek a haszon reményében. Pulaí György, a város egyik kapitánya a „statútum ellen borait kurta korcsmán mérette, s ezzel letett hitit is felrontotta. Ezért 24 pálczákra büntettetett és hivataljábul kivettetett."

829 A borméréshez hasonlóan a város előjoga lett a mészárszékek tartása is. Tekintettel arra, hogy ez egyrészt a közellátás lényegesen érzékenyebb részét képezte, részben pedig a hatósági árszabás e téren kötelező érvényű volt, a várható haszon lényegesen mérsékeltebb lehetett mint a bor kimérésénél. A város a XVII. században is tartott már két mészárszéket saját üzemeltetésén belül. Ezek száma a következő évszázad első felében kétszeresére nőtt, de a haszon csekély volt, a vele kapcsolatos gond annál nagyobb, így idővel bérbe adta azt a tanács. A XLX. század derekán már 9 mészárszék és 21 juhhúst mérő bolt működött legálisan a városban. Ezekhez társultak jelentős számban a hetivásárokon engedéllyel árusítók.

830 A tiltott húsárusítás nem vált ugyan olyan széleskörűvé mint a kurtakocsmák tartása, de évszázadokon át a városi tisztségviselők egyik jelentős gondját képezte. Ennek meggátlására, vagy legalábbis szűkebb keretek közé szorítására közel annyi rendelkezést fogalmaztak meg mint a bormérés esetében, és a büntetés kiszabása is hasonló mértékű volt.

831 Az eredmény éppoly kétséges lett mint a kocsmák esetében: „A kurta székeknek megakadályoztatásokra, mellyek a város mészárszékének felette 826 827 828 82!) 830 831 IV. 1504. b/ 1754-1758 közötti töredékek. ÍV. 1504. aJ I. 5. IV.1504. b/ 76. 393. XV. 9. A tanácsi jegyzőkönyvekből készült kivonatok. 1760. április 18. ÍV. 1510. a/ 34. 1847-1848. „Valaki közmészárszékek kárával juhokat vágván, akár darabonként, akár fonttal mér, mint kurta korcsmáros, a szerént fog büntettetni..." szólt a sok évtizeden át érvényben lévő statútum. IVÁNYOSI-SZABO Tibor. 1991/b 63.