Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

polgárainak a tőlük kényszerárfolyamon beszedett termésüket, a zugárusítás, a kurtakocsma tartása mindvégig nagy kísértést jelentett a várható tetemes haszon reményében. Ez ellen a tanács ismételten és nagy szigorral lépett fel, ha az ellenőrzés és a büntetés nem is volt mindig elég következetes. „Minthogy már kurta korcsmárosok 6 forint büntetéssel nem gondolnak, és a várost vakmerőképpen károsítják, ezért ennekutánna legelső tapasztalásban minden kurta korcsmás 12 forintra büntettetik, és annyi akó borra, melyen a csap találtatik. Ha már másszor is mért, kétannyira köteleztetik, a tehetetlen kurta korcsmás mindezek helyett 24 korbácsot vészen a piaczi oszlophoz köttetvén."

821 A kurtakocsmák tartására való hajlandóságot nem kis mértékben gerjesztette az a tény is, hogy a városban jelentős számú katonaság tartózkodott.

822 A rendeletgyártás alig tudott lépést tartani a hivatalos bormérésben érdekeltek részéről érkezett panaszokkal. „A kurta korcsmálkodás annyira megszaporodván lakosaink között, és olly mázolt szín alatt, hogy rajtok kifogni már majd lehetetlen, a város csapszéke annyira megakadt, hogy ahonnét eddig szorult állapottyában tehette, most majd semmi sikerettye nem látszik." A tanács jól ismerte a kiváltó okot, ezért a tiltás mellett úgy rendelkezett, hogy „Most pedig a borivóknak csapszékre lehető szoktatásuk végett a bornak mérése további rendelésig két krajcárokra redukáltatott."

823 Tekintettel arra, hogy a kiváltó okok a ritka kivételt képező mérséklés ellenére folyamatosan hatottak, a mégoly szigorú rendeletek is csak mérsékelt eredménnyel jártak. 1821-ben már csaknem drasztikus megtorlást helyezett kilátásba a tanács: „aki kurta korcsmán való bormérésben tapasztaltatik, először 25, másodszor 50, azután pedig mindenkor 100 forintokra" lesz ítélve.

824 A zugmérések felszámolása érdekében a tanács csaknem minden eszközt igénybe vett. 1841-ben már attól sem riadt vissza, hogy „amidőn valaki tiltott bormérés végett feladatik, az reá világosodván, a városi statútum értelménél fogva 30 váltó forint büntetéspénzt tartozik fizetni. Melynek 1/3 része a városi pénztárt, 1/3 része a feladót, 1/3 része pedig a károst illeti."

825 A tanács által megfogalmazott fenyegetéseket jelentős hányadban be is váltották. Az ezzel kapcsolatos intézkedésekből csak példaként idézünk IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 63-65. A többedszer megismételt statútum 1773. október 1-én született. A testi fenyítéket azzal szemben alkalmazták, aki a pénzbüntetést nem tudta kifizetni. „Hogy a kurtakorcsmálkodás, mely a város tetemes kárára szaporodott, meggátoltassék, elrendeltetett, hogy a lakosság a katonáknak hordós bort adni ne bátorkodjon." szólt az 1783. november 15-én kelt rendelet, amelyet a következő év nyarán megújított a tanács. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 112. IV. 1504. h/ 2. Az 1784. évi tanácsi jegyzőkönyv 127. lapjáról készült másolat. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 213-214. IV. 1504. h/ 2. Az érintett rendeletek a valójában meghozottaknak csak egy töredékét jelenti, hisz igen nagy részük nem is maradt ránk.