Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

A néhány tucat példa alapján is megfogalmazhatjuk, hogy Kecskeméten már a polgári forradalom előtt kialakult, megszerveződött az akkor egyértelműen korszerűnek mondható rendkívül racionális és éppen ezért rentábilis árutermelő mezőgazdasági üzem. A későbbi gyors technikai fejlődés, a jelentősen bővülő belső és külső piac sokat formált ugyan még technikai felszereltségén, gazdálkodási módján, de az alapvető keretek úgy látszik már a forradalom előtt készen álltak. A tanyarendszer megjelenésétől fogva újabb és újabb támadásnak volt kitéve. A hatóságok már a XVII. században is különféle módon büntették a városból való kiköltözést.

38 Az ok mindig is többféle volt, miként a megtorlásukat szolgáló vád is. „A szőlőbeli lakosok a városnak sokszori statútumai ellen nemcsak nyáron, hanem egész esztendeig, sőt esztendőkig lakni tapasztaltattak, amely egyedül a város terhei hordozásának elusiójára és több szőlős gazdának prejudiciumára szolgál."

39 Nemcsak Kecskeméten, hanem Debrecenben is visszatérő ütközési pont volt a tanya a gazdák és a magisztrátus között: 1724-ben 82 istálló széthányását rendelte el a tanács, „...minthogy mind a szolgálatot kerülik, kik ott kint laknak, mind az erdőkben sok károkat tesznek."

40 A cívis városok elöljáróit a kiköltözés gátlásában mindenekelőtt az vezérelte, hogy a különféle adókat, könnyebben be tudják hajtani, illetve a katonaság és a nemesi megye fuvarozással kapcsolatos követeléseit teljesíteni tudják.

41 Más téren is kezében kívánta tartani a tanács a város lakosait. A tanyák helyett épülhettek volna falvak is a várostól távolabb, de éppen ezt kívánták megakadályozni. Debrecen is pl. 1774-ig hatalmas kiterjedésű határát köztulajdonban tartotta, s előbb 3, majd 7 éves bérletekben adta ki saját polgárainak, nehogy magántulajdonba, vagy ezzel egyenrangú önbirtoklásba jutó föld kikerüljön a magisztrátus közvetlen ellenőrzése alól. Amikor örökbérletbe adta a város a telkeket, ott is megkezdődött a tanyák kialakulása.

42 38 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b, 13., 23-24., 74., 88., 89., 92., 101., 102., 103., 106., 112., 133., 137., 158-159., 220. és még több más határozat. A tanyák kialakulásában a városban kétségtelenül fellelhető túlzsúfoltság csak másodlagos szerepet játszhatott. Igaz ugyan, hogy a letelepedéshez általában 24 forint díjat kellett lefizetni, amely összeg egy cseléd közel éves bérének felelt meg, és ugyanakkor a pusztákon könnyebb volt megbújni a hatóság minden zaklatásával szemben, miként ezt LAKOS Béla is kiemeli (1913. 8.), de SZABÓ Kálmán és többen mások joggal hangsúlyozzák a zsúfoltsággal szemben a lényegesen erőteljesebb motivációt, a célszerűséget és a gazdaságosságot. 39 IVANYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b, 23-24. 40 GESZTELY-NAGY László: 1926. 29. 41 SZABÓ Kálmán is ezt az okot teszi az első helyre: „...Bocskoros Tóth Pálnak, minthogy a városon se háza, se olyan jószága, amellyel a földjét művelhetné s a publikumot szolgálhatná nincsen, s a közszolgálat alól a pusztán való lakásával magát egészen kivonta, kertje elvétetik..." 1936. 41-^43. 42 MAKKAI László: 1961. 66. A tanyarendszert adminisztratív eszközökkel nem lehetett megfojtani. Még a legrosszabb időszakokban is kialakult egyfajta kompromisszum. NOVAK László: 1990.