Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

azaz 22 Rénes forintot és 24 krajcárt fizetett 1780-ban a református egyháznak.

794 Érthető tehát, hogy a város központi részén mind több bolt építésére került sor. Mind a református, mind a katolikus egyház templomaik mellett 1840-1841 folyamán több boltot épített.

795 Csányi János Kecskemétről írott tájékoztatójában 1840-ben arról számolt be, hogy „A város belső 3 piaczain s ezek körül vannak 34, a külsőbb utczákon pedig 22, összesen 56, kerskedőboltban a portékák mindenféle nemeivel kereskedők. Kik közül némellyel igen szép és nagykiterjedésű kereskedést gyakorolnak, nemcsak itt helyben, hanem külső városokban is."

796 Magánemberek is éltek ezzel a lehetőséggel. Buttinger Imre gyógyszerész 1850. szeptember 6-án kapott engedélyt arra, hogy házának a búza piac felőli részén boltokat építhessen.

797 A boltok mellett a különféle iparcikkek értékesítését hosszú évtizedeken át a házaló kereskedők, nagyobbrészt a „hanzirozó" zsidók biztosították. Tekintettel arra, hogy a magisztrátus folyamatosan megszerezte a földesúri beneficiumok jogát, amelyek között megkülönböztetett figyelmet kapott mindig a bormérés, az ehhez kapcsolódó kereskedelemről és szolgáltatásokról viszonylag bőséges adat áll rendelkezésünkre. A kocsmákat a hódoltság után is még több évtizeden át maga a tanács üzemeltette, mivel ebből igen tetemes haszna származott. A XVTII. század második felében mind többet áldoztak annak érdekében, hogy civilizáltabb körülményeket teremtsenek, főként akkor, midőn a postakocsizás rendszeressé válása során erre részben kötelezték is. s

így épült fel 1762-ben az un. Kecskés fogadó. A Halasi-, Budai- és a Körösi utakon deszkából egyegy csárdát építettek, ahol a város borait mérték ki, de a sütés és a főzés haszna kizárólag a bormérőé lett. 1774-ben a Szolnoki-, a Mezei- és a Vágó kapu mellett egy-egy csárda felépítését határozta el a tanács. Az egyes pusztákon is sorra épültek az utazók és gyakran kétes egzisztenciájú személyek által szívesen látogatott csárdák, sőt Vacson 1784-ben már, mivel „a csárda nagy országútban van, a többi csárdák pedig elpusztultak, megújíttatni és nagyobbíttatni rendeltetett el."

798 Az 1770-es évek végén még az alábbi pincékben, csárdákban és vendégfogadókban volt a tanács közvetlenül érdekelt: Szarvas vendégfogadó, Györki csárda, Szentkirályi csárda, Szentlőrinci csárda, Cédulás pince, Csizmadia pince, Halasi pince. Ezeket hamarosan újabbak követték, pl. a Szikrai csárda (1814-ben épült), a Fehértói csárda (1799-ben készítették) és a Benei úti vendégfogadó, amely már el volt látva kocsiszínnel, istállóval (ennek létrehozásáról 1805-ben döntöttek).

799 Pusztaszeren is 794 A kecskeméti Református Egyház Levéltára, gondnoki számadások, 1780. 796 IV. 1504. b/ 76. 181. 796 CSÁNYI János: 1840. 79. 797 IV. 1504. b/ 76. 188. 798 ÍV. 1504. 155-158.