Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

4. 1 ollyatén bátog serpenyőkkel vas rúdra, és fontokkal, az első db. 5 fontos , a másik 4 fontos a 3-dik 3 fontos, a 4-dik 2 fontos, az 5-dik 1 fontos, a 6-dik 1/2 fontos, a 7-dik 1/4 fontos. 5. 1 vasas abrontsos , a másik fa abbrontsos véka. 6. 6 stemplizett bátog icce, és öt meszől, és 2 fél meszől. 7. A vékák béllyegzésére egy új város bélyeg vasa. 8. A vékák tétéire 2 kereszt vas. 9. A hal méréshez stemplizve és numerizálva 13 bátog serpenyőkkel vas rúd és fontok, mindegyikhez 5, 4, 3, 2, 1, 1/2 és 1/4 font. 10. Item négy bátog serpenyő minden készület nélkül." 4. A kereskedelem egyéb keretei A vásárokon és a hetivásárokon alkalomszerűen vagy rendszeresen, -de nem folyamatosan történő árusítás mellett és részben helyett már a hódoltság évtizedeiben megjelentek a városban a különféle boltok.

792 A városban a görög kolónia tagjainak megtelepedése előtt is a helyi lakosok közül többen is tartottak fenn boltokat. Az 1689. évi rendelet 4. pontjában a tanács úgy fogalmazta meg döntését, hogy: „A piaczon lévő boltoktul is fizettetik két-két forint". A következő évben már lényegesen nagyobb terhet volt kénytelen kivetni a város vezetése minden értékre. A statútum 3. pontja alapján: „A boltoktul is mindenikétül adassék két-két tallér." Néhány évnyi lélegzetvétel után a szabadságharc idején ismét arra kényszerültek, hogy minden lehetséges prést megszorítsanak. Ezt szolgálta az 1709-ben hozott rendelet is: „Mivel a sok nyomorúságra nézve a becsületes tanács kénszeríttetett az boltosokra adót vetni ilyen formán, hogy az mely boltokban egész esztendőben árulnak, attul adgyanak esztendeig 3, idest három tallért, és kiben fél esztendeig ámítanak attul egy tallért három garast, és kiben penig csak hébe hóba árulnak, attul esztendeigh egy tallért adgyanak, melyeknek kiszedése e képpen következik: 34 bolttól 85 tallér, 1 garas és 2 dénár."

793 Tehát a szabadságharc igencsak zivataros éveiben is több tucat bolt működött a városban. Ezek nagyobbrészt a város központjában, az egyes templomok és tömegesen látogatott létesítmények, kocsmák, mészárszékek szomszédságában nyíltak meg, így a helyiségeket az esetek többségében bérelték. Az ingatlanok tulajdonlása, ha nem is különösebben nagy, de biztos jövedelmet jelentet mind az egyházaknak, mind a városnak. Érthető tehát, hogy azok számadásaiban olykor feltűnnek az ebből származó bevételek. „Az Ecclesia boltjait bíró kereskedők a bolthajtásokért" 2 körmöci aranyat és 3 császár aranyat, 792 Ezekben az évtizedekben készült nyilvántartások többször is megemlékeznek ezek létéről, de a rájuk vonatkozó adatok még nincsenek összegyűjtve. 793 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 37., 38., ül. 50. A tallér itt számítási pénzként szerepel és 180 dénár összeget jelent, a garast 30 dénárban számították.